Szolgálat 1990. Húsvét [antikvár]

A SZELLEMEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE Témamegjelölésünk az átlagkeresztényekre idegenül, ismeretlenként hat; sem a név elemei, sem a kifejezés egésze első hallásra nem sokat árulnak el a tartalomból Aki a lelkiségi irodalomban valamennyire járatos, az tudja, hogy témánk meglehetősen bonyolult és kényes - elméleti teológiailag és a gyakorlatban egyaránt. Közvetlen megtapasztalásunk számára a 1szellemek" bensőnkből fakadó és bizonyos cselekvésmódra sarkalló indításokat jelölnek. A bibliai és keresztény hagyomány azért használja a szellemek elnevezést, mert az indítások eredete, jellege, irányulása végső soron magasabb rendű szellemi lényekre, üdvösséges és kárhozatos hatalmakra (Istenre, angyalokra, illetve démonokra) vezethető vissza, jóllehet az ember természetes, főleg szellemi adottságaiba szintén igen mélyen beágyazódik. - A "megkülönböztetés "olyan (az élményszerű meglátással rokon) felismerést jelent, amely az említett indítások gyakori kétértelműségére világít rá, főleg pedig feltárj a az üdvösség vagy kárhozat felé sodró lendületüket, és amely felismerés a Szentlélek kegyelmi adományában gyökerezik. - A "szellemek megkülönböztetése" tehát igen jelentős kegyelmi és gyakorlati tényező a keresztény életben. Ennek a nyers, további csiszolást igénylő fogalommeghatározásnak a segítségével könnyebb lesz az egyes tanulmányokba belemélyednünk.