Szolgálat 42. [antikvár]

"METANOEITE!" „A bűnbánó Jézus" - ez J. Guillet ismert francia biblikus egyik tanulmányának meglepő címe. Szent Pál szavai jutnak eszünkbe: „mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Beszélhetünk tehát bűnbánatról, megtérésről annál, akiben nincs bűn? Hogy magyarázzuk azonban - kérdi Guillet -, hogy Jézus beállt a bűnösök sorába? Csak színlelésből ment volna él a megtérést, „metanoia"-t hirdető Keresztelőhöz? Nem őszintén kérte volna tőle a bűnbánat jelét? "Bűneinket Ő hordozta" Jézus életének bűnbánati eseményeit szemlélve kezd derengeni előttünk a megtérés titka, megdöbbentő mélysége. Mert Jézus élete bűnbánó élet volt, bár soha bűnt nem követett el; a megtérés útját rótta, bár soha Atyjától el nem távolodott. Mi emberek hordozzuk Ádám bűnének bélyegét és személyes lázadásaink, gyávaságaink és tévelygéseink sebeit. Az emberek közül egyedül Krisztus érezte igazán az Atya szeretetét, akitől a bűnös elfordul. Ezért szíve mélyéig hatolt az emberi bűnösség tudata, a bűn őrültsége, terhe. Az Atya iránti kimondhatatlan szeretet szüli meg benne a gyökeres megalázkodás és a rendíthetetlen visszatérés elkötelezettségét. Fiú és testvér egyszerre, akit Atyja iránti szeretete űz és hajt, hogy a tékozló fiak nevében elsőként kopogtasson az atyai ház ajtaján. Mint új Ádám, nemcsak igaz szívvel jelenik meg a Keresztelő előtt, hanem a bűnösökkel tart, amíg köztük keresztre feszítve szeretetből vissza nem adja lelkét Atyjának. A megtérés alapja: az isteni szeretet tükrében észrevett eltévelyedés. A megtérés kiteljesedése: összeforrás a megélt isteni szeretettel. Kinél találhatjuk meg ezt teljesebben, mint Krisztusnál? Senki nem szenved annyit a bűnért, mint a bűn büntetését, a hálált magára vállaló Jézus. Ugyanakkor senkinek sincs nagyobb szeretete az Atya iránt, mint akinek kenyere az iránta váló engedelmesség! Az emberiség fejeként, soha meg nem szűnő szeretettel vezet vissza minket az Atyához a bűn útjáról. Érthető tehát, hogy Jézus megtérést vár mindazoktól, akik vele akarnák tartani. Evvel kezdi prédikációit: metanoeite, térjetek meg (Mk 1,15), és evvel fejezi be küldetését: megtérést, metanoiát hirdetni az ő nevében (Lk 24,47). „Térjetek meg és keresztelkedjék meg mindegyiktek" - felelik az apostolok is pünkösd napján a megrendült jeruzsálemi tömegnek (Csel 2,39). Ezt a felhívást akarja emlékezetünkbe idézni, ennek megvalósításához akar segíteni jelen számunk központi témája.