Tanítóképző főiskolák tudományos közleményei XVI. [antikvár]

Részlet: DR. BAJNOK LÁSZLÓNÉ főiskolai docens A párt értelmiségi politikájának új vonásai a konszolidáció idején* Az értelmiségi politika megváltoztatását már a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. júliusi ülése elhatározta, de az ott kialakított helyes álláspont gyakorlati megvalósulását átmenetileg lehetetlenné tette a revizionista, ellenforradalmi támadás, amelynek részesévé vált az értelmiségnek egy része is. Az újjászerveződő párt vezetői helyesen mérték fel a helyzetet és már az 1956. november 27-i országos aktívaértekezleten hangsúlyozták: „A pártnak ezernyi gondja közepette is nagy figyelmet kell fordítania az értelmiségre, amelynek körében még nagyobb a zavar és a pesszimizmus, mint más rétegekben."1 Az értelmiségi politika kialakításánál ugyanakkor szem előtt kellett tartani, hogy ez a társadalmi réteg számarányát messze meghaladó mértékben hat a többi osztályra és rétegre, s mint azt a Politikai Bizottság helyesen felismerte: ,,A párt befolyása az értelmiségre — a helyesen folytatott értelmiségi és kultúrpolitika mellett — elsősorban a pártnak a munkásosztály és a parasztság tömegeire gyakorolt befolyásának függvénye."2 Az ellenforradalom válságos időszaka után a párt és a munkásosztály kapcsolatának az utóbbi években meglazult munkásegységnek a szorosabbra zárása volt a legfontosabb feladat, és csak erre épülhetett a helyes elvekből kiinduló értelmiségi politika. A szövetségi kapcsolatok alapfeltételét a párt első titkára így fogalmazta meg: „Ha pártunk a munkásosztály többségét politikailag, ideológiailag, szervezett formában is vezeti az osztályharcban, akkor a párt tömegbefolyása a többi osztályok esetében is biztosítva van. Ha ez nincs meg, akkor nem tudjuk a párt befolyását a parasztság és még kevésbé az értelmiség felé növelni."3 Mint ismeretes, az MSZMP az ellenforradalom után átütő eredményeket ért el a munkásosztály politikai egységének megerősítésében, és ez bázist, biztosítékot jelentett a helyes szövetségi politika kibontakoztatásához. Az értelmiséghez való viszony alaphangnemét adta meg az 1956 decemberi határozat, amikor benne — közvetlenül a munkás-paraszt szövetség megerősítésének szükségességét rögzítő sorokat követően — megfogalmazást nyert: ,,A szocializmus építésének tudományos alapokon és * A közlésre kerülő fejezet részlet a szerző „Az MSZMP szövetségi politikája a konszolidáció idején 1956—1958" című dolgozatából.