Tanítvány 2009/1. [antikvár]

A boldogság Aquinói Szent Tamás erkölcsteológiájAbanA boldogság témája elemi erővel ragadja meg az embert: szinte semmi sincs, amit nem a boldogság utáni vágyból tennénk. Ha áldozatot hozunk és a szenvedést vállaljuk, azt is azért tesszük, hogy egy későbbi pillanatban boldogok legyünk. A keresztény élet lényegében arról a boldogságról szól, amelyre Isten meghívott minket. A Szentírásban hosszú fejlődésnek vagyunk tanúi a boldogsággal kapcsolatban: az ószövetségi kin5dlatkoztatáson keresztül Isten lassan megtisztogatja ezt a fogalmat azoktól a naiv és földies elképzelésektől, amelyeket az ember a boldogsággal kapcsolatban magában felépít.' A kinyilatkoztatás fényében a boldogság Isten ajándéka, eimely szorosan kapcsolódik az ember természetfeletti hivatásához. Jézus az evangéliumban a nyolc boldogság útját jelöli ki követőinek: a keresztény életben az üdvösség nem elsősorban parancsok és szabályok rendszerének lesz az eredménye, hanem a nyolc boldogságban megfogalmazott értékek, főként az erények, tudatos és szabad vállalásából származik.Aquinói Szent Tamás domonkos egyháztanító erkölcsteológiájár ban a boldogság (beatitudo) kulcsfontosságú téma: az egész Summa Theologiae egyik legértékesebb fejezete ez. A boldogságról szóló rövid értekezés nemcsak bevezeti az olvasót az erkölcstanba, hanem határozott irányt is szab a teológia e területének. Szent Tamásnál a boldogság nem egy az erkölcsi élet kérdései között, hanem az a kérdés, ameljniek az összes többi alá van rendelve. Nem az eszka-tológia különféle problémáit kívánta tárgyalni az Angyali Doktor (ezeket a III" Pars végén szerette volna érinteni), hanem a keresztény' L. Biblikus Teológiai Szótár, Budapest, 1986, Boldogság", 135-139. o. ' Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae, P II", q. 1-5