Tanítvány 2017/1. [antikvár]

DOMONKOS IDENTITÁS Domonkos „Karnevál" Ferenc pápa Ma Isten Igéje két ellentétes emberi jelenetet állít elénk: egyrészről a mai világ kíváncsiságának „farsangját", másrészről pedig az Atya dicsőítését a jótettek által. A mi életünk mindig e két jelenet között zajlik. Ezek ugyanis minden korszakhoz hozzátartoznak, amelyről szent Pálnak Timóteushoz intézett szavai tanúskodnak (vö. 2Tim 4,1-5) Szent Domonkos is társaival együtt 800 évvel ezelőtt e két jelenet között éltek. Pál figyelmezteti Timóteust, aki az Evangéliumot olyan emberek között fogja hirdetni, akik állandóan új „tanítókat", „meséket", különféle tanításokat, ideológiákat keresnek azt hallgatva, ami „a fülüket csiklandoztatja." (vö. 2Tim 4,3) Ez a világi kíváncsiság „farsangjának" a becsapása. Ezért tanítja az apostol tanítványát erős igéket használva, mint „állj elő", „érvelj", „ints", „buzdíts", majd „ügyelj", „viseld el a bajokat". (2,5) Érdekes, hogy már 2000 évvel ezelőtt az Evangélium apostolai is ezzel a jelenséggel találták szembe magukat, amely a mai időben különösen is kifejeződik és a szubjektív relativizmus miatt az egész világon elterjedt -mondta a Szentatya. Az emberre jellemző hajlam, hogy az újdonságot keresse, ideális környezetet talál magának a látszatok, a fogyasztás társadalmában, amelybe régi dolgokat hoznak be újból, úgy alakítva azokat, hogy újnak, vonzónak tűnjenek, és a tekintetet magával ragadják. Az igazságot is meghamísitják. Egy „likvid társadalomban" élünk, biztos pontok nélkül, az egyensúlyt elveszítve, stabil és állandó vontakozási pontoktól mentesen, ahol minden csak átmeneti, vagyis a „használd és dobd el" kultúrájában. Ezzel a jelenlegi „farsanggal" szemben világosan látszik az ellentétes jelenet, amelyet Jézus imént hallott szavaiban találunk: hogy „dicsőítsétek meny-nyei Atyátokat!" (Mt 5,16) Hogyan történik meg ez az átmenet az ál-ünnepi