Távlatok 1991/1-4. [antikvár]

Távlatok VILÁGNÉZET, LELKISÉG, KULTÚRA A fenti címmel, új borítóval, szélesebb távlatokkal és változatosabb rovatokkal folytatja ''szolgálatát'' folyóiratimk. A II. vatikáni zsinat utáni időszakban (1969-től) a Szolgálat ablakot akart nyitni a világegyházra, közvetíteni szándékozta a korszerűsödés és az egyházi megújulás programját a világon szétszórt magyar egyháziakon és világiakon túl hazafelé is, a vasfüggöny mögött élőknek is. Sőt, valójában elsősorban az új teológiától, lelkisé^ől, leljdpásztorkodástól és liturgiától elzárt hazaiaía-a gondoltunk, amikor P. Őry Miklóssal és Marosi Lászlóval a P. Hunya Dániel szellemiségét folytató Magyar Papi Egységet átalakítottuk. Hogy a folyóiratot hazakiúdhessük, el kellett hagynunk a "Hazai helyzet" c. rovatot, nem érínthettünk bizonyos tabu-témákat (az egyház helyzete a kommunista országokban, társadalmi-politikai kérdések konkrét szempontjai). Két évtizeddel újraindulásunk után váratlan politikai fordulat következett be Közép- és Kelet-Európában. Az új helyzet új lehetőségeket teremtett és új igényeket támasztott, és ezeknek kívánunk megfelelni a profilmódosítással. Többek között éppen az eddig elővigyázattal kezelt témával, a társadalmi-politikai helyzettel szeretnénk sokkal többet foglalkozni, hogy a nehezen kibontakozó magyar demokrácia építésében elkötelezett vitásaknak segítséget nyújtsunk az egyház szociális tanítása fényében; ii étve fokozottabban számolunk a konkrét helyzetben hitükről tanúskodó keresztények élettapasztalatával, amikor teológiai, lelkiségi és vilá^iézeti kérdéseket tárgyalunk. Szeretnénk párbeszédet folytatni a magyar értelmiség széles rétegeivel, a kultúra világának képviselőivel - keresőkkel és kétkedőkkel is, úgy, ahogy ezt a zsinat kívánta. Párbeszédet folytatni elsősorban valamennyi kereszténnyel: közösen tanúskodni Krisztusról a világ előtt. A II. vatikáni zsinat figyelmeztetett: "Az irodalom és a művészetek a maguk módján (szintén) sokat jelentenek az egyház élete számára. Arra törekszenek ugyanis, hogy kifürkésszék, milyen az ember, mik a problémái, és mit tapasztal, amikor megismeri és tökéletesíteni akarja önmagát és a világot. Igyekeznek feltámi az ember helyzetét a történelemben és a világmindenségben, szemléltetik szenvedéseit és örömeit, megkötöttségét és erőit, sőt megálmodják a boldogabb emberi világot is. [. . f Egy műalkotás többel mondhat Istenről, mint sok elvont ismeret, világosabbá teheti az értelem