Bővebb ismertető
MAGYAR LELKIÁLLAPOT - EGYSÉGKERESÉS
A bolsevista diktatúra után a megújulást kereső magyar társadalomban a helyi egyház igyekszik megvalósítani a zsinati korszerűsödést, a pápa által any-nyira sürgetett új evangelizálást. A feladatok meghatározásához, tervek készítéséhez szükség van mindig helyzetfelmérésre. Már előző számunkban is több tanulmány, hozzászólás némi fényt vetett a tegnapi és a mai társadalom és egyház helyzetére. A demokratikus fejlődés útján elindult - de még hatalmi pártharcoktól szaggatott - országban igen nagy szükség van a párbeszédre, a toleráns konszenzuskeresésre, az egyházak között és a katolikus egyházon belül is az egységre, amint a szentatya magyarországi látogatása során hangoztatta.
A „magyar lelkiállapot" megismeréséhez segít hozzá bennünket Kopp Mária és Skrabski Árpád szakszerű felmérésén alapuló tanulmánya. Közismert, hogy hazánk - sajnos - első helyen áll világviszonylatban az öngyilkosságban és az alkoholizmusban. A statisztikai adatok a magyar társadalom súlyos funkciózavarait jelzik: a bajok forrása a neurózis és a depresszió. Az abortusz és az eutanázia problémáival foglalkozik Gaizler Gyula írása. Utána közöljük Miklós Árpád parlamenti képviselő felszólalását az abortuszvitában; ezzel a teljes szöveggel kiegészítjük a Tavlatok 93/1. számában megjelent florilégiumot. Lénárd Ödön tanulmánya az egyházon belüli problémákra irányítja figyelmünket; ebben is, valamint a Kamarás-könyv kapcsán kifejtett gondolataival is, a kritikán túlhaladva a pozitív feladatokat is megjelöli. Helyzetismerete és kiegyensúlyozott, a természetfelettire rányitó szemlélete segít bennünket eligazodni a szellemi-erköl-csi zűrzavarban. P. Lénárd a krisztusi szellemben történő „tisztázást" és egységkeresést sürgeti, amikor tanulmányában így fogalmaz: „Az egység felé tett első lépés: őszinte, benső elismerése mindnyájunk állandó megtérési, tanulási, kiegé-szülési szükségleteinek. Nem az a fontos, hogy kinek van, volt, lesz igaza, hanem hogy egymást segítve tapogatódzunk az Igazság felé."
Egyesek talán szkeptikus Pilátusokként vállat vonnak: „Mi az Igazság?" De-mi hisszük, hogy Jézus az Igazság, és hogy az evangéliumi szellemben kell keresnünk a,,tisztázást". Ez nem politikai,,tisztogatás", nem a bosszúvágy vagy a megtorlás szelleme vezérel bennünket, de azért valljuk, hogy nem mindegy az, ha valaki vértanú vagy áruló. A szubjektív ítélet Istenre tartozik; Ő maga is csak az utolsó ítéleten mondja ki a végső szót. Az aratásig együtt nő a konkoly a búzával.
Ha az európai és a magyar társadalmi-vallási helyzetet elemezzük, megállapíthatjuk: a mai elvallástalanodásnak és elkeresztényteledésnek, a szekularizá-
257