Távlatok 1994/5. [antikvár]

ISTEN MEGOSZTOTT NÉPE Egyház, egyházak, szekták A. Iz Egyház Isten újszövetségi népe, Krisztus Teste - bibliai kifejezésekkel. Vagy Bossuet meghatározásával: „Jézus Krisztus folytatása, kiterjedése, jelenléte. " Egyszerre isteni és emberi valóság. Óvakodnunk kell egy bizonyos egyháztani „monofizitizmustól", amely - a régi krísztológiai eretnekség mintájára - kizárólag csak az istenit tartja szem előtt. Mert igaz az, hogy Krisztus Teste Krisztus üdvözítő müvét folytatja, de tagjai nem örökölték az Istenember kiváltságát, aki ezt kérdezhette: „Ki vádolhat engem közületek bűnről?" (Jn 8,46) Ha a Megtestesülés és a Kereszt botrány és esztelenség volt Jézus kortársainak, mennyivel inkább az Egyháza gyengesége, emberi, bűnös arca; igen, a „pápaság árnyoldalai", a „kleríktisok" hibái és bűnei, az egyházi „hivatal" visszásságai. Mindezt észreveszi a hívő ember is, szenved is tőle, miatta, de mindig gondol arra is, hogy az Egyház ugyanakkor szent is, hiszen a Szentlélek élteti. (Vix Lumen gcnlium 8) Nem azonos Isten Országával, amelynek beteljesedése eszkatológikus, de már az Ország csíráit képviselt, hiszen ez Jézussal elérkezett, és a lelkekben kibontakozik a kegyelem hatására. Minden ezért az isteni életért van Egyházunkban: a látható szerkezet, a jogi keret, a hierarchikus felépítés, a lelki hatalom: minden az isteni élet szolgálatáért. Henri de Lubac jezsuita teológus még a II. vatikáni zsinat előtt Elmcl-kcdcs az Egyházról c. könyvében figyelmeztetett az Egyházzal szembeni magatartás szélsőségeire. Meglátásai ma is időszerűek. Elméleti síkon az intcgrizmus kísért: sokan a hithez való hűséget összetévesztik a szenvedélyes merevséggel - az intranzigencia az intoleranciával párosul náluk. Azzal az ürüggyel, hogy az igazság diadaláért küzdenek, a saját igazukat, ízlésüket, nézeteiket akarják rákényszeríteni másokra. Ezeknél lehetetlen a párbeszéd, amit pedig annyira sürgetett a zsinat: szemükben minden nyitottság, alkalmazkodás és párbeszéd - hűtlenség, relativizmus, a hit kikezdése. De ennél is gyakoribb és veszélyesebb ma a másik kísértés, a „modernség" jelszava alatt jelentkező modernizmus, amely valóban kikezdi a hit lényegét is. Ami pedig a „hivatali", intézményes egyházat illeti: a bírálat jogosult, ha az egyházszeretet vezérli, de a kritika sokszor a jó látszata alatt