Bővebb ismertető
E SZAMUNK ELE
2000. év nagy jubileumára készülve a pápa szándéka szerint 1999-et az Atyának szenteljük. Ennek az évnek „az lesz a feladata, hogy a hívő ember távlatait tágítsa ki Krisztus mértékére, amely »a mennyei Atya mértéke« (vö. Mt 5,45), aki Öt küldte, és akihez visszatért (vő. Jn 16,28). »Az örök élet az, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél. Jézus Krisztust.« (Jn 17,39) Az egész keresztény élet olyan, mint egy nagy zarándoklat az Atya háza felé, akinek föltétlen szeretete mindennap megnyilvánul az összes ember, s főleg a »tékozló fiú« felé (vö. Lk 15,11-32). Ez a zarándokút átöleli a személy bensőjét, s onnan árad a hivő közősségre, s végül az egész emberiségre." (A harmadik évezred közeledtével, 49)
A szentatya ezután leírja az utolsó előkészületi év feladatait:
- hálaadás az Atyának, hogy Krisztusban kiválasztott bennünket,
- megtérés: a bűn megtagadása és a jó választása (bűnbánat szentsége),
- a szeretet gyakorlása: Isten és a felebarát szeretete,
- a szegények megsegítése, az igazságosság és a béke védelme.
Egyszóval: a szeretet civilizációjának építése.
Idei első számunk tanulmányai a jubileumi előkészülethez nyújtanak szempontokat és támpontokat.
P. Nemeshegyi Péter vezető tanulmánya mindenekelőtt rámutat a nehézségekre: melyek azok a tudati tények, pszichológiai és szociológiai tényezők, de főleg teológiai nézetek, amelyek megnehezítik a Jézus által megismertetett mennyei Atyához való viszonyunkat, illetve eltorzíthatják a róla alkotott képünket. P. Nemeshegyi azután részletesen kifejti, hogy mit is tanított Jézus az Atyaistenről, és a keresztények miként alakíthatják ki helyes kapcsolatukat az Atyával.
Szabó Ferenc - hivatkozva a pápa legújabb Fides et ratio kezdetű körlevelére is - megmutatja, hogy ugyanaz a teremtő és üdvözítő Isten, a Mindenható Atya és Jézus Krisztus Atyja. De helyesen kell értelmeznünk Isten mindenhatóságát, amely főként a szeretetben és az irgalomban nyilatkozik meg. A tanulmány kitér a manapság sokat vitatott „szenvedőIsten "