Távlatok 2000/2. [antikvár]

MEGTÉRÉS ÉS KIENGESZTELŐDÉSAZ EGYHÁZ BOCSANATKERESE. nagy jubileum egyik laemelkedő eseménye volt március 12-én vasárnap II. János Pál pápa bocsánatkérése a Szent Péter-bazilikában bemutatottszentmise alatt-a hívek könyörgése során. Péter utóda, Krisztus helytartója az Egyház nevében bocsánatot kért Istettlől és az érintett emberektől is a katolikusok múltban elkövetett vétkeiért és mulasztásaiért. Az emlékezet megtisztításáról", az Egyház gyermekeinek evangéliumellenes magatartása által okozott botrányokról és a bocsánatkérésről a pápa többször nyilatkozott. Luigi Accattoli vatikanista újságíró 1997-ben kiadott könyvében összegyűjtötte II. János Pál valamennyi mea culpá"-ját: 94 alkalommal beszélt az egyltáz múltbeli hibáiról, és 25 alkalommal kért bocsánatot. Különösen is fontos a 2000. év nagy jubileumát meghirdető, Incamationis mysterium kezdetű bulla (1998) és A harmadik évezred közeledtével kezdetű apostoli levél (33-36.), amelyeknek gondolatait idézi, jobban kifejti és teológiailag megalapozza a Nemzetközi Teológiai Bizottság Emlékezet és kiengesztelődés " című tanulmánya.Amikor ezt a dokumentumot bemutatták az újságíróímak, R. Etche-garay bíboros, a Jubileumi Bizottság elnöke fontos kijelentéseket tett: Csak akik mélyen szeretik az egyházat, csak azok képesek éleslátó és erős tekintetet vetni rá. Akik kívülről szemlélik, könnyen figyelmen kívül hagyják a megbánás sajátos vallásos jelentését. Szent Ágoston mondta: Minél kevésbé figyelnek az emberek saját bűneikre, annál inkább kíváncsiak mások bűneire. Ezért van az, hogy a bocsánatkérés egy liturgikus ünneplésbe illeszkedik: a liturgia olyan titokzatos pillanat, ahol az Egyííáz a legintenzívebben megéli az Ura szentsége és saját tagjai bűneinek bocsánata miatti örömet, különösen is nagyböjt idején. (A bíboros itt a nagyböjt első vasárnapjára meghirdetett pápai bocsánatkérés liturgiájára utalt.) Az igazi bűnbánatban nincs semmi beteges, sem zajos, hanem derűs és bensőséges légkörben történik, élvezi Krisztusnak Egyháza iránti abszolút és múlhatatlan hűségét. Ha az Egyház alázatosan múltja felé fordul, ezt azért teszi, hogy jobban vállalja jelenét, és hogy öntudatosabban lépjen be az új évezredbe.