Távlatok 2001/2. [antikvár]

Múlt és jövő között Az ezredfordulón mélyebben átéljük azt, hogy emberi létünk és magyar történelmünk a múlt és a jövő között feszül; a jelenben adjuk át a jövőnek a múlt örökségét, a hagyomány kincseit. Csakhogy manapság éppen a hagyomány folyama szakadt meg. Szakadék keletkezett a múlt és a jövő között, ahogy a neves történelemfilozófus, Hannah Arendt magyarázza Múlt és jövő között című tanulmánygyűjteményében. A modern kor egyik jellemzője, hogy megrendült mindenféle tekintély. A századok során a fejlődés elsősorban a vallást és a hagyományt rendítette meg. A vallás igazságában való kételkedés (elsősorban az intézményes vallásról van szó) kihatott a társadalmi életre, behatolt a politika világába is. Bármint értelmezik is a tekintély megrendülését (és ezzel kapcsolatban az engedelmesség és a szabadság problémáját) - akár pozitívan (liberalizmus), akár negatívan (konzervativizmus) -, azt elfogadják, hogy a zsarnokságtól, a totalitárius uralomtól való megszabadulás előrelépés. Más kérdés, hogy az úgynevezett demokrácia mennyiben hozta el a szabadságot mindenkinek, hogy a hatalmi harc (pártok versengése), az önzésből eredő korrupció, a nyereségvágyból fakadó, igazságtalan "szabad piacgazdaság", egyáltalán az erőszak különféle formái miként szüntethetők meg a fokozatos demokratizálódással.