Távlatok 2001/4. [antikvár]

A nagy jubileum során ünnepelve emlékeztünk Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójára. A megtestesülés nagy ünnepe volt ez az év. "Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. "Szent János prológusának ez a verse emberi történelmünk legvigasztalóbb tényére utal. Karácsony az Élet születése, az örök élet reményének felvillanása. Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten gyermekei, az isteni élet részesei lehessünk. Mindazok, akik hisznek benne, elnyerhetik ezt az isteni életet. Legutolsó számunk bevezetőjében a hit forrásairól, illetve keresztény hitünk mai nehézségeiről elmélkedtünk. Elsősorban a krisztusi hit tanúinak kell lennünk ebben a hitetlenségre hajló korban, a szekularizált társadalomban. Nem propagandisták vagyunk, hanem tanúságtevők. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitet nem kell közvetítenünk az új nemzedék felé. Szülők, nevelők, lelkipásztorok sürgető feladata a hit átadása. Sürgető és nehéz feladat. Mindenekelőtt azoknak kell elmélyíteniük, korszerűsíteniük hitünk kifejezését, nyelvezetét, akiknek a hit átadása hivatásbeli kötelességük. Át kell adnunk a hit ajándékát. Kegyelmi ajándék ugyanis a hitünk, amelyet a keresztséggel kaptunk. Persze nem valami birtokolt dologról, elzárható és változatlanul őrizendő kincsről van szó. Hiszen a hit, miként a remény és a szeretet is, magát az embert alakítja át: új emberré teremt, és általa állandóan megújulunk a Lélek erejében. Személyes az ajándék, tehát igazából nem közölhető, nem "adható át" a szó szoros értelmében. Az "átadás" a személyes tapasztalat az élmény tanúsításával történik. A hiteles keresztény élet "ragályos", sugárzó és másokat is vonzó, hívó, ébresztő erő.