Távlatok 2004/1-4. [antikvár]

E SZAMUNK ELE KERESZTÉNYSEG ES DEMOKRAClA A keresztények elkötelezettsége a világban, a közéletben különböző módokon valósult meg az első századoktól napjainkig. Szent Péter első levelének buzdításától (IPt 2,11-17) és a III. századi, Diognétoszhoz írt levéltől egészen II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitticiójáig (31. p) az egyház állandóan sürgeti a keresztény hívők evilági elkötelezettségét: „Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban" - foglalta össze tömören a III. századi ismeretlen szerző a krisztushívők feladatát. A pápák szociális körlevelei és egyéb egyházi megnyilatkozások ismételten visszatérnek arra, amit az 1988-as, Christifideles laici kezdetű buzdításában (30. pont) így szögez le II. János Pál: „Egy demokratikus politikai rendszerben az élet nem bontakozhat ki gyümölcsözően valamennyi állampolgár aktív, felelős és áldozatos elkötelezettsége nélkül. Ez persze magában foglalja a módozatok, a szintek, a feladatok és a felelősségek nagy változatosságát és egymást kiegészítő formáját." Ez a megállapítás kapcsolódik a Gaudium et spes (75) figyelmeztetéséhez: „Tudja meg minden állampolgár, hogy a közjó érdekében joga és egyben kötelessége a szabad szavazás lehetőségével élni. Az egyház pedig elismerésre és tiszteletre méltónak tartja azok munkáját, akik embertársaik szolgálatában az állam javának szentelik magukat, és vállalják e tisztség terheit." Mindez természetesen áll a katolikusokra is - elsősorban a világi hívőkre, amint ezt hangsúlyozza és kifejti a Hittani Kongregáció 2002 novemberében kiadott jegyzete: „A katolikusok elkötelezettsége és magatartása a politikai életben." Ezt azért emeljük ki, mert gyakran elhangzik a szólam: „az egyház ne politizáljon!" Persze, a legtöbbször „egyházon" a hierarchiát, illetve a papságot értik. De még így sem helytálló - legalábbis kétértelmű - a „tilalom". Igaz az, hogy a papok ne folytassanak pártpolitikát, hiszen nekik az egységet kell képviselniük Isten népe körében. De a papoknak okvetlenül ismerniük kell az egyház szociális tanítását, hogy eligazítást nyújthassanak a híveknek. Ezért is a Katolikus Nevelés Kongregációja nyilatkozatot adott ki: „Irányelvek az egyház társadalmi tanításának tanulmányozásához és oktatásához a papképzésben." A nyilatkozat II. János Pál 1987-es, Sollicitudo rei socialis kezdetű körlevele nyomán sürgeti, hogy a