Távlatok 2004/2. [antikvár]

A keresztények elkötelezettsége a világban, a közéletben különböző módokon valósult meg az első századoktól napjainkig. Szent Péter első levelének buzdításától és a III. századi, Diognétoszhoz írt levéltől egészen II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciójáig az egyház állandóan sürgeti a keresztény hívők evilági elkötelezettségét: "Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban" - foglalta össze tömören a III. századi ismeretlen szerző a krisztushívők feladatát. A pápák szociális körlevelei és egyéb egyházi megnyilatkozások ismételten visszatérnek arra, amit az 1988-as, Christifideles laici kezdetű buzdításában így szögez le II. János Pál: "Egy demokratikus politikai rendszerben az élet nem bontakozhat ki gyümölcsözően valamennyi állampolgár aktív, felelős és áldozatos elkötelezettsége nélkül. Ez persze magában foglalja a módozatok, a szintek, a feladatok és a felelősségek nagy változatosságát és egymást kiegészítő formáját." Ez a megállapítás kapcsolódik a Gaudium et spes figyelmeztetéséhez: "Tudja meg minden állampolgár, hogy a közjó érdekében joga és egyben kötelessége a szabad szavazás lehetőségével élni. Az egyház pedig elismerésre és tiszteletre méltónak tartja azok munkáját, akik embertársaik szolgálatában az állam javának szentelik magukat, és vállalják e tisztség terheit." Mindez természetesen áll a katolikusokra is - elsősorban a világi hívőkre, amint ezt hangsúlyozza és kifejti a Hittani Kongregáció 2002 novemberében kiadott jegyzete: "A katolikusok elkötelezettsége és magatartása a politikai életben."