Távlatok 2005/4. [antikvár]

E SZAMUNK ELE KERESZTENY ÉS MAGYAR REMENYSEG A világ és benne hazánk válságos sorsa, a keresztény egyházak jövője szorongással tölt el bennünket. Évtizedek óta sok szó esik a fejlődéssel felgyorsuló válságról. Az utópiák és hamis „messiási" jóslatok nem nyújthatnak megnyugvást. Statisztikai adatokkal illusztrálják az európai elvallástalanodás, az általános szekularizáló-dás, a nyugati országok laicizálódása, a katolikusok vallásgyakorlatának csökkenése, a papi és szerzetesi hivatások megfogyatkozása, a válások és abortuszok szaporodása jelenségeit. Jean Delu-meau hívő katolikus történész 1977-ben megjelent, A kereszténység meg fog halni? című könyvében, amelyet a Katolikus Irodalom Nagydíjával tüntettek ki, alaposan feltárja az akkori helyzetet. Ugyanakkor a túlságosan borúlátók nézeteinek ellensúlyozására számos történeti példával azt igyekszik illusztrálni, hogy végső elemzésben nincs szó Európa tömeges eikereszténytelenedéséről. Földrészünk ugyanis a középkorban és a reneszánsz korban sem volt tömegesen keresztény. Igaz, hogy a közélet hivatalosan keresztény akart lenni (ezt nevezték „chrétienté"-nek), de az evangéliumi hiteles kereszténység („christianisme") nem hatotta át a néptömegeket, nem alakította át az egyéni és közerkölcsöket. Evangéliumellenes (pogány) szokások burjánzottak a társadalomban és az egyházban; gazdagság- és hatalomvágy, vallásháború, inkvizíció és antiszemitizmus, a magánélet züllöttsége a nép és a papság körében, a nők elnyomása. . . Igaz, az egyház számos szentet és humanistát adott, szelídítette a közerkölcsöket, ihlette a művészeteket, katedrálisokat emelt, stb., de lényegében csak egy kis elit volt mélyen keresztény. Egy bizonyos „keresztény aranykor" sohasem létezett. Ezért - figyelmeztetett Delumeau - óvatosan kell beszélnünk a „tömeges elkereszténytelenedésről". Igazában most van születőben a hiteles kereszténység az öntudatos kisebbségben: egyes hívők és kis közösségek mélyebben megélik a keresztre feszített és feltámadt Krisztus hitét; az ökumenizmus kibontakozásával a keresztények hitelesebben tanúskodnak a hitetlen világ előtt evangéliumi hitükről. Egyszóval: a múltban Isten kevésbé volt élő, mintsem azt sokait hitték, és ma kevésbé halott, mint azt egyesek hirdetik. Bármint legyen is az igazság Delumeau három évtizeddel ezelőtti elemzéseivel, a diagnózis ma is érvényes, azóta a válság csak LíMÉí