Tér és Társadalom 1990/2. [antikvár]

Tér és Társadalom 4. 1990-2: 1-13. MAGYARORSZAG BELSŐ GYARMATOSITASA MIKLOSSY ENDRE A hatvanas évek eleje óta különféle megfogalmazásokban, de szinte állandóan szerepel a fejlesztési célok között a,,területi aránytalanságok leküzdése". Ennek ellenére a nyolcvanas évtizedben — ahelyett, hogy a joggal várható kiegyenlítődés okozta problémákkal kellene küszködni — külön fejlesztési programot kellett készíteni a területi elmaradottság mérséklésére. Úgy gondolom, hogy az ellentmondás oka a szisztéma alapjaiban van, nem pedig esetleges működési zavaraiban. Meg kell ezért kísérelni a leírást a gazdaság egészének működésével kapcsolatban. Ebben Kornai János Hiány című könyvének egyik példáját használtam fel, az ott alkalmazott jelentés némi módosított általánosításával: — egy üzem szűkebb értelemben vett árutermeléséről a társadalmi újratermelés egészére; — a pillanatnyilag érzékelhető, illetőleg krónikusan újratermelődő erőforrás-korláttól addig a több évtizedes folyamatig, amíg a forrás valóban kimerül. A nemzetgazdaság fő sajátossága, hogy központilag vezérelt hiánygazdaság, amelyből számunkra a legfontosabb a szisztéma ráfordítás iránti érzéketlensége. Ez abból adódik, hogy a központilag vezérek hiánygazdaságnak módjában áll a ráfordítások tekintélyes hányadát exter-nalitásként kezelni, és éppen ez a regionális elmaradottság meghatározó oka. A kérdést Kornai (1982) nyomán a kapacitáskihasználás felől közelíthetjük meg. Egy termelő üzem esetében a költségtényező a kapacitáskihasználás függvényében a következő (1. ábra)-. Differenciális költség Diltsrenciális bevétel Kapacitás kihasználási foka 1. ÁBRA Forrás: Kornai 1982: 280. o. *A tanulmány OTKA pályázat kutatási anyaga nyomán készült.