Tér és Társadalom 1991/4. [antikvár]

Tér és Társadalom 4. 1991.4:1—16 POSZTMODERN: a modernizáció kritikája avagy új kihívás (Postmodern — the criticism of modernization or a new challenge) FARAGÓ LÁSZLÓ Bevezetés A fejlett nyugati államokban a társadalmi-gazdasági modernizáció folytatása mellett érvelő szakmai lobbykon kívül egyre többen adnak hangot az ellenérveknek is. A demokrácia erősödése, a választási lehetőségek bővülése ellenére sokan hívják fel a figyelmet a személytelen intézmények és mechanizmusok diktatúrájának következményeire. Az etnikai, a regionális identitás erősödése, valamint a területi, a helyi érdekek érvényesítése új helyzetet teremt a nemzetépítés éveihez képest még a szervesen fejlődött demokráciában is. A fejlődő országok, a periférializá-lódott közösségek is egyre gyakrabban tudatosítják bennünk, hogy a modernizáció nemcsak a saját értékeik elvesztésével járhat, de még esélyt sem ad számukra a fejlett világhoz való felzárkózáshoz. Sokan úgy vélik, hogy a fejlődés fordulóponthoz közeledik, illetve valami más már el is kezdődött. Az új jelenségek összességét — az eltérő vizsgálati szempontok alapján — posztinduszt-riális társadalomnak (Bell), szolgáltató társadalomnak, az irányított fogyasztás bürokratikus társadalmának (Lefebvre), vagy éppen információs társadalomnak nevezik. Ez(ek) a klasszikus kapitalizmus egy újabb struktúráját, esetleg mutációját jelenti(k), vagy a ma valósága már inkább közvetlenül a tudás (a tudomány, a kutatás) és a kultúra eredménye, mint az ipari társadalom terméke? Mindez ,,új modernizmust" (Lyotard) jelent, és folytatódik a ,,felvilágosodás" a racionális kommunikáció hatalma alatt (Habermas)? Sokan a modern fejlődés általános válságáról beszélnek, vagy egyenesen a ,,modernség halálát" (Boudrillard, Jencks) hirdetik és a modern utáni valami körvonalait vélik felfedezni. Természetesen ma még nehéz megmondani, hogy a felsorolt tények, a sokak által észlelt jelenségek csupán a modernizmus válságát jelentik, vagy már valami alapjaiban más fejlődési kurzus kialakulását is igazolják. Még ha igaz is, hogy a társadalmi lét és tudat bizonyos elemei tekintetében a fejlett világban elérkeztünk a posztmodem korba, jelenti-e ez egyben — a modernizmus jelentőségéhez mérhető — posztmodernizmus kialakulását? Ez is csak egy a ma oly divatos poszt-izmusok közül, vagy valóban civilizációs váltás küszöbéhez érkeztünk? Hogyan hat e változások összessége a területi folyamatokra? Az új regionális jelenségek a korábbi fejlődés szerves folytatását jelentik, vagy megrendülnek a mai axiomatikus keretek? A posztmodern esztétikai, filozófiai, társadalomelméleti kérdései (Ágh, Vajda, Vámossy, stb.) kis lemaradással már megjelentek nálunk, de földrajztudósaink többnyire csak passzív olvasói e munkáknak, a közgazdászok tudomást sem vesznek róla, ,,gyakorlati" következtetésekre — az építészeten kívüP — talán senki sem vállalkozott. Még a területfejlesztési elméletek is csak ezen törekvésekkel párhuzamosan futnak.