Életreform 1934. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

ÉLETREFÓRMútmutató, hogyan oldhatók meg az ember erkölcsi, egészségi és gazdasági feladatai, természetes eszközökkel. 1III. évfolyam. 1. szám.1934. február 23.f)A konyhasó.Egy fejezet dr. med. Bircher Bennernek, a híres zürichi orvosnak, fordítás alatt álló: Ernáhrungskrankheiten" című könyvéből.Fordította: Sándor Ábrisné.A kultúrember megsózza minden ételét, legfeljebb néhány édes étellel tesz kivételt. Megsózza a kenyeret, húst, főzeléket, krumplit, főtt tésztát, sőt a nyersen (salátaként) elfogyasztott növényekhez is bőségesen használ sót. Nem fogyasztja sóval a friss gyümölcsöt és tejet, viszont sok vidéken készítenek sós vajat és általában megsózzák a sajt és túróféléket is.A sótalan ételt ízetlennek tartják s különösen mióta méhány súlyos betegségnél (epilepsia, vesebaj, tuberkulózis) sótalan diétát írnak elő az orvosok, azóta lett csak igazán köztudomású, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek a sóhoz.Nagyobb expedícióknál is sok nehézséget okozott már a sókészlet kiapadása. Egy ismert északsarki utazó feljegyzéseiből idézzük a következőket: Rendszerint két-három héttel a só-hiány beállta után jelentkezik legerősebben a só utáni vágy. Viszont nem találkoztam még olyan emberrel, aki hat hónapig tartó sótalan táplálkozás után kellemesnek találta volna a sós ételt. Tapasztalat szerint, ha egy fehér ember egy teljs esztendeig nélkülözi a sós ételt, épen olyan rossznak találja a sós ízt, mint az eszkimók, vagy indiánok, akik sohasem használnak sót. Azzal a különbséggel, hogy a fehér ember mégis csak visszatér később a sóhoz, míg a természet embere meg van győződve róla, hogy sohasem tudná megszokni a sót, mint fűszert."Nehéz északisarki expedíciókra vállalkozó utazók hetekig, hónapokig szenvednek a sóhiány miatt, de ha egyszer elszoktak' tlí, 1 'i'.1,',