Életreform 1935. január 19.-december 18. [antikvár]

ÉLETREFORM Űtmutató, hogyan oldhatók meg az ember erkölcsi, egészségi és gazdasági feladatai, természetes eszközökkel. IV. évfolyam 1. szám. 1935. január 19. A vegetárizmus a teozófia megvilágításában. Irta: Dr. med. Gustav Riedlin. Fordította: Kőszeghy Károly. Világháború és egész nemzetek éhezése kellett ahhoz, hogy az emberiség megtanulja becsülni a kenyeret és néhány más, kevésre becsült élemiszert. Hogy az ember rájöjjön arra — és ez a felismerés gyorsan el is terjedjen — hogy az u. n. fehérjeelmélet túlzott, egyoldalú és hiányosan megalapozott. A szükség így néhány év alatt több megismeréshez segített minket, mint amennyihez béke idején évtizedek munkájával jutottunk volna. Mert a túlzott fehérjeelmélet vezetett arra a tobzódásra a húsevésben, amelynek szükségszerű következménye lett az állatvilágnak kíméletlen, esztelen és borzalmas tömeggyilkolása. Manapság az állat mkr nem önmagáért teremtett élőlény többé, amely a teremtés rendjében meghatározott hivatást tölt be. Jóformán bármilyen állatról van is szó, az ember csak azt nézi rajta, hogy mekkora hasznot hajthat és legfőként azt vizsgálja, vájjon nem szolgálhatna-e valami módon eledelül. Ezzel az alantas, pusztán haszonleső állásponttal fordultak szembe a vegetáriusok, akik elismerték az állat jogát is az élethez és ennek a nézetnek helyes következtetéseként állatot sem nem öltek, sem a húsát nem fogyasztották. A művelt Nyugaton persze csak igen kis befolyást gyakoroltak a kultúrára és furcsa nézeteik miatt a nagy tömeg különcöknek híresztelte, kigúnyolta, sőt olykor üldözte is őket. Ma már megvan az az elégtételük, hogy a háború tanaiknak legalább gazdasági oldalát igazolta; még pedig azért éppen ezt az oldalát, mert ez a _ 1 _