A Földgömb 1931/1-10. [antikvár]

Részlet: Sevillában sztrájkolnak. Dühös arcok merednek a rendőrökre és fenyegető öklök emelkednek a levegőbe. A tömeg szitkozódó kiáltásaitól hangosak az utcák... Hihetetlen kép az életörömök városában! A nap bőséggel árasztja forró sugarait, vakító fényárban füröszti a várost. A kék égbolt jókedvűen mosolyogva nézegeti a nyüzsgést-mozgást, amely a gondtalanság látszatába öltözteti a sevillaiakat. Még csak egy leheletnyi felhő sem vet árnyékot erre a csodás kék mennyboltra. Pálmafasorok az utcákon és közkertekben, virágzó leanderfák, színekben tobzódó virágok a parkokban, derűs arccal beszélgető, nevetgélő emberek az utcákon ... Mintha gond, bánat nem is volna a világon ... Az Alameda de Herkulesre az egyik utcából temetési menet kanyarodik ki. Munkás embert visznek utolsó útjára. Nyoma sincs annak a lehangoló érzésnek, amely más vidéken támad az emberben, ha halottas menetet lát. A gyászkocsi fekete ugyan, de az a komor dísz hiányzik róla, amit nálunk láthatunk. A kocsis kopott utcai ruhában, a kísérők - mind férfi, nőt seholsem láttam Spanyolországban a gyászolók sorai között - szintén utcai, sőt munkaruhában, kalappal, sapkában mennek a kocsi mögött. Alig látszik valami megilletődésféle az arcukon.