Bővebb ismertető
A huszonéves, de már komoly vadásztapasztalatokkal rendelkező Kittenberger Kálmánt 1904 nyarán, afrikai gyűjtőútján munkahelyi baleset érte. A századforduló utáni időszak leginkább Indiana Jones-szerű kalandokat megélő, sikeres utazója-kutatója egy általa megsebzett oroszlánhoz közelített - az állat rátámadt, ő ismét lőtt volna, de a fegyver csak kattant egyet. Az olcsó lőszerkészlet hibás volt! Filmbe illő közelharc kezdődött: az oroszlán ráharapott a keresztben tartott puskára, majd egy hirtelen nyelvhúzást követően új lőszer ugrott az ismétlőfegyver csövébe, és ez már működött. A támadó azonban ekkor már belekapott Kittenberger kezébe. "Gyógy- és kötszeremet korábban a bennszülötteknek adtam élelmiszerért és néprajzi tárgyakért cserében. Így most csak meleg vízzel moshattam ki jól-rosszul sebeimet, miután jobb kezem középső ujjának lecsüngő ujjpercét levágtam." Sérülései ellenére észnél volt, bár sebláz és malária is gyötörte: "Ekkor tudtam meg, milyen kicsire tudnak összezsugorodni az ember vágyai. Egy pohár vízen kívül azt óhajtottam leginkább, hogy műtőasztalon feküdjem, és egy ügyes orvos kezelje sebeimet."
Az ujjpercét kis gyűjtőcsőbe rakta, konzerválta, és hazaküldte múzeumi megbízóinak azzal a megjegyzéssel, hogy ha nem kap több pénzügyi támogatást a munkájához, és továbbra is csak a gyenge lőszert tudja megvenni, akkor legközelebb már nem csak egy kicsiny testrészét kapják meg tartósítva, hanem az egészet... És mi lett a küldemény sorsa? A múzeumi eljárási rendnek megfelelően a beérkezett "tárgyat" leltárba vették, megőrizték. Az Afrika-gyűjtemény új darabbal gazdagodott. Ma a Magyar Földrajzi Múzeum tulajdona.
A nagyon is kézzelfogható közelmúlt, a nagyjából 100 éves távlat különösen hangsúlyos e számunkban. Ide illeszkedik az Országház meglehetősen organikusan változó élete, Srí Lanka-i múltidéző írásunk, Rosztov és Odessza különleges, párhuzamos története és a sorsfordító mongóliai átalakulások is.