A Földgömb 2015. október [antikvár]

KÖSZÖNET A HOLDNAK Tavaszodik, és ilyenkor könnyű megfigyelni az esti órakban az elso "egyed ^ajt a h^ rizont felett magasan járó, kráterekkel szabdalt égitestet. Foldunktol szami^^^^ félig ismerős, félig idegen, kozmikus világ ez - a Hold. Miközben kihalt felszínen kalandozunk, ismerjük meg azt a szoros kapcsolatot, ami a Fold bolygot - beleertve a földi életet is - szétválaszthatatlanul összeköti ezzel a néma, szürke, élettelen vilaggal Kísérőnk egy-egy féltekéjének nagy felbontású mozaikfelvételéből jellegzetes részleteket ragadhatunk ki, s hamar megérthetjük, hogy a Hold felszíne mennyire barátságtalan. Víz és légkör nélküh arcát szürke, sivár holdi törmelékpor takarja sokméternyi vastagságban. A hoidfelszínt alakító két erőhatás, a meteoritok becsapódása és a vulkáni tevékenység már régen lecsi lapodon. A kőzetlemezmozgások és az erőteljes erózió hiánya azonban évmilliárdokra konzerválta kísérőnk ősi alakzatait, a lávával borított síkságokat (mare), az eredeti felszínt (terra), a becsapódásos krátereket és gyűrűhegységeket, kialudt vulkánok kúpjait (a dómokat) és korai kéregmozgások nyomát (a völgyeket és a rianásokat). Ez a felszín több százmillió év óta változatlanul alkalmatlan az élet Holdudvarrlétünk Ám a Hold élettelensége nem jelenti azt, hogy a földi élet és a mi létünk kialakulásában ne lett volna óriási szerepe. Képzeletben emelkedjünk el bolygónk felszínéről, és tekintsünk a Föld-Holdrendszerre mint kettős égitestre! A Föld-Hold tömegaránya nagy, előbbi 81-szerese az utóbbinak. Am a Jupiter vagy a Szaturnusz a Földénél nagyobb holdjai sokkal kisebbek anyabolygójuk tömegéhez képest mérve, mint a mi Holdunk a Földhöz viszonyítva. A Föld és kísérőnk méretében még ekkora eltérés sincs! A Hold egyenlítői átmérője 3476 km, kicsit több, mint negyede bolygónkénak, és a Föld forgásával egy irányban kering attól 30 földátmérőnyi távolságra. Kettős bolygórendszernek is tekinthetjük a Föld-Hold-pá-rost, ami szinte egyedülálló a Naprendszerben. A Hold hatásai közül a legismertebb és legjelentősebb a tengerek vízszintingadozásáért is felelős árapályerő. Hatására azonban nemcsak a tengerek és a légkör mozog, hanem a Föld felszíne is. Ez utóbbit „szilárd dagálynak" nevezik, ami nem más, mint a szilárd földfelszín néhány centiméteres emelkedése és süllyedése naponta kétszer. Tehát nemcsak tengerek, de maga a bolygó is eltorzul kísérőjének gravitációs mezőjében. Ez a kölcsönhatás felelős azért, hogy a Hold stabilizálni tudja Földünk forgástenplyének ferdesé-gét. A tengely a Nap körüli keringésének síkjára merőleges iránnyal 23,5 fokos szöget zár be, ennek köszönhető a kiegyensúlyozott éghajlat és az évszakok ritmikus váltakozása. Bolygónk, mint valamiféle kozmikus pörgettyű, hosszú távon nem lenne képes ezt a szöget stabilan megtartani a különféle zavaró erőhatásokkal szemben (különösen a Nap és a többi bolygó gravitációjával szemben). Ha a Hold nem létezne, a Földünk tengelyének 0-tól 85 fokig bármilyen szögű dőlése kialakulhatna, ami például rendkívül komoly éghajlat-mó-dosulási következményekkel járna. A kettős égitest keltette árapályerők egy másik szokatlan jelenségcsoportot is létrehoznak: a rendszer jerdület-átrendeződését. A Föld forgásánál lassabban leringő Hold beleakaszkodik a földi dagálypúpba, és visszafelé húzza azt, amivel fékezi bolygónk forgását, a kísérő égitest pedig részben megnyeri magának a fékeződésből felszabaduló energiatöbbletet, aminek köszönhetően egyre nagyobb keringési sebességű pályára áll. Vagyis bármilyen hiheteden, de a Hold spirális pályán évente 3,8 cm-rel távolodik a Földtől. Bolygónk korai, (feltételezett) rendkívül gyors forgása (kb. 6 óra) évmilliárdok alatt 24 órára nőtt, mialatt Holdunk a kezdeti kb. 30 000 km-es pályáról tízszer messzebbre került. Holdtörténet Hogyan alakult ki kísérőnk, és miképpen befolyásolta bolygónk korai történetét? Nézzük a tudomány jelenlegi állása szerinti legvalószínűbb forgatókönyvet, mely szerint a Földnek egy Mars-méretű égitesttel végbement üdiözése sonín jött létre a Hold Bolygónk elődjének keletkezése után kb. 30 millió esztendővel történt ez a kataUizma, amikor egy bolygopalyan több kisebb bolygó is mozgott Ezeknek szükségszerűen össze kellett ütközniük - az ütközések sorában az utolsó volt a hipotetikus boly góval, a Theiával történt találkozás Ez áts^'totta az Ös-Föld kérgét, magja egybeolvadt ^nak m^aval, es beindította a köpenyáramlást ami kesobb fontos szerepet játszott a kőzedemez-