A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 1957/2. [antikvár]

Oláh György a kémiai tudományok kandidátusa (A Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézete, Budapest) Érkezett 1956. szeptember 27-én* Az elektrofil aromás szubsztituciós reakciók mechanizmusának tanulmányozása során az S^l reakciótípust Dewar [1] elméleti okokból elvetendőnek találta, mivel ha létezik is a benzolnak disszociációs egyensúlya, úgy e disszociáció oly kismértékű és lassú kell, hogy legyen, hogy nem nyújthat alapot a szubsztitúció végbemenetelére. Amennyiben a disszociáció végbemenne és fenilanion (CgHj") képződnék, akkor az anion kötetlen elektronjai, mivel oly atompályán foglalnak helyet, amely a gyűrű 7i-elektronpályáira merőleges, nem konjugálód-hatnak azokba bele és így az anion nem stabilizálódhat. A fenilanion képződési nehézsége Dewar szerint pl. egy alkilanion képződésével hasonlítható össze paraffinszénhidrogénből. Mivel fenti megfontolások és a kinetikai mérések eredménye alapján is az elsőrend szerint végbemenő elektrofil szubsztitúció lehetőségét el kell vetnünk, a kinetikai vizsgálatok eredményével összefüggésben másodrend szerint végbemenő elektrofil szubsztitúcióval kell számolnunk. A legegyszerűbb esetben tiszta Sj;2 mechanizmussal kellene számolnunk, amikor az egy lépésben végbemenő szubsztitúciónál a benzolgyűrű jr-elektronjai nem vennének részt a folyamatban, ill. a (t-kötés kialakításában, jóllehet a pozitív töltés következtében többé-kevésbé polarizált állapotban kellene jelenlenniük. A közbenső komplexet ez esetben a következőképpen írhatnánk fel; + I (X a belépő elektrofil szubsztituenst jelöli) * Az 1956. június 15-i osztályülésen elhangzott előadás. 1 VII. Osztály Közleményei 9/2.