A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 1957/3. [antikvár]

SZUPERPONÁLT POLAROGRAMMOK ÉRTÉKELÉSÉRŐL HATÁR ALATTI ÁRAMERŐSSÉG MÉRÉSE ALAPJÁN Josepovits Gyui.a a kémiai tudományok kandidátusa (Növényvédelmi Kutató Intézet, Budapest) Érkezett 1953. szcfitember 28-án, átdolgozott szöveg érkezett 1957. március 23-án Keverékek polarográfiás analízisének^ mint ismeretes, az a.feltétel szab hitárt, hogy az egyes alkatrészeknek megfelelő lépcsők elegendő távolságra legyt;iek egymástól, vagyis a depolarizációs potenciálok eléggé eltérők legyenek. A kiértékelés általános szabályai szerint ennek a távolságnak olyannak kell lennie, hogy a két lépcső elkülönüljön egymástól, vagyis ha a félhullámpotenciálokat Tij, ill. a lépcsők kezdő- és végpontja közötti potenciálkülönbséget pedig zIttj, !11. A7I2 jelenti, akkor fennálljon a következő összefüggés : , . Zl TT, + Zl TTg i — i > -^- 2 Ez meredek lépcsőt adó anyagok esetén is azt jelenti, hogy az egymásután következő félhullámpotenciálok között 0,1 V-nál nagyobb különbségnek keU lennie. De vannak olyan anyagok is, például egyes szerves klórvegyületek, amelyeknek hulláma 0,3—0,4 V potenciálintervallumot is elfoglal. Ha több ilyen vegyület van egymás mellett, ezeknek meghatározása majdnem mindig nehézségbe ütközik. A polarográfia gyakorlatában kialakultak olyan eljárások, amelyek egyes esetekben a polarogrammot jobban kiértékelhetővé teszik. így például a közeg tomj)ílásával a H"*"-koncentrációtól függő elektródfolyamatoknak megfelelő lépcsők meredekebbé tehetők, különböző komplexképzők segítségével pedig egyes depolarizátorok félhullámpotenciálja bizonyos mértékig megváltoztatható. Ezeknek a módszereknek a hatóköre azonban korlátozott, és a gyakorlatban igen sokszor találkozunk olyan keverékekkel — különösen a szerves analitikában —, amelyekben az egyes alkatrészek hulláma ilyen módon nem választható külön, vagyis polarogrammjuk nem felel meg a fenti követelménynek. Ezeknek meghatározására eddig nem volt általánosan alkalmazható kiértékelési módszer. Gyakran — főképp reverzibilis folyamatoknál — eredményesen alkalmazható a derivációs módszer, ha azonban az egyik depolarizátor hulláma a másik féllépcsőpotcnciáljára is ráterjed, akkor ez is felmondja a szolgálatot. 1 VII. Oszlíily Közleményei 9/3.