Állattani Közlemények 1907-1908/1-4. [antikvár]

Részlet:A FÁKON ÉLŐ PATÁS ÁLLATOKRÓL. Az ember önkéntelenül is elmosolyodik, ha arra a szerfölött bizarr képre gondol, a melyet pl. a fa ágai közt sétáló kecske nyújtana, mert hiszen a patás állat fogalma úgy él bennünk, hogy az ilyen állat végtagjainak határozott szabásánál fogva a röghöz, a szilárd talajhoz van kötve. A patások óriási seregének legtöbb faját valóban akként ismerjük, hogy két pár jól fejlett végtagjuk csakis járásra és futásra alkalmas, azonban kúszásra, vagy ásásra teljességgel nem való. Egyes fajok lábai a süppedékes ingoványnyal is megbirkóznak, sőt az elülsők úszólábakká is átalakulhatnak, azonban mindenkép szokatlan, hogy fákon kúszó patások is legyenek. Pedig vannak. Ezekről nálunk vajmi ritkán esik szó, de most, hogy Katona Kálmán, a ki a M. Nemzeti Múzeum megbízásából a Kilimandjaro vidékein gyűjtögetett, egy ilyen állatfaj két szép bőrét és két koponyáját juttatta el hozzánk, alkalomszerűnek tartom a patások eme nemcsak érdekes, hanem különösen a származástan szempontjából fölötte fontos csoportjáról megemlékezni. Nyomban megjegyezhetem, hogy a lapospatájúak (Hyracoidea) alrendjéről van szó, a melynek mindössze három kihalt és egy élő családját ismerjük. A kihalt családok (Acoelodidae, Archaeohyractdae és Adianthidae) Patagónia krétakori rétegeiből 18 nembe sorolt 47 fajban ismeretesek, az egyetlen élő családnak, az Afrikára és Elő-Ázsiára Szorítkozó szinti borzok (Procaviidae) családjának pedig a Procavia-nembe tartozó 31 faja van eddig a tudományba bevezetve.