Állattani Közlemények 79. [antikvár]

Állattani Közlemények, 79, 1993 A Balaton két Mesotheristus faja (Nematoda) írta: Andrássy István (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest) A fonálférgek (Nematoda) elsdí alosztályának - Torquentia - fajai sok ősi tulajdonságot mutatnak. Zömükben még ma is tengeriek. Édesvizeink fajai is jószerivel közéjük tartoznak. Akad köztük néhány, amely ma is fejtörést okoz a kutatók számára, mint pl. a múlt században leírt Monhystera dubia Bütschli, 1873 és Monhystera setosa Bütschli, 1874. Sorolták őket már a a Monhystera, Theristus, Mesotheristus és Daptonema nembe, és tartották őket önálló fajnak vagy egymás szinonimjának. A gondot növeli, hogy hol édesvízből, hol sós-, brakk- vagy tengervízből jelentették őket, márpedig gyakorlatilag nincs olyan Nematoda faj, amely édes- és tengervízben egyaránt megélne. Ráadásul további fajokat is szinonimizáltak a fenti két faj egyikével-másikával. Az álló és lassú folyású édesvizekben messze elterjedt két - „dubius"- jellegű -rokon faj. Mindkettő előfordul a Balatonban is. Az 1992-es jegyzékemben ugyan csak az egyiket tüntettem fel, Daptonema dubium névvel, de újabb vizsgálataim során a másikat is többször megtaláltam. Ez utóbbit a balatoni kutatásokról szóló jelentésemben egyelőre „Daptonema II." névvel jelöltem. Alábbiakban tisztázni szeretném a Bütschli által leírt dubia és setosa, illetve a különböző szerzők által e két néven említett fajok, továbbá a velük szinonimizált fajok rendszertani-nomenklaturai helyzetét, s egyben azt is, hogy az édesvízi és tengeri alakok hogy viszonyulnak egymáshoz. Elöljáróban ennyit: a dubia—setosa nevek alatt három faj rejtőzik, éspedig a dubia (édesvízi), az „igazi" setosa (tengeri), valamint egy kettejükkel rokon másik édesvízi faj. Mesotheristus Wieser, 1956 [i, ,1! Szinonimok: Theristus (Mesotheristus Wieser, 1956); Allnnumhystera Micoletzky, 1923; Theristus (Cylindratheristus Wieser, 1956); Cylindmtheristus Wieser, 1956 (De Coninck, 1965). Xyalidae család. A test hossza 0,6 és 2,5 mm közt változik. A kutikula gyűrűzött, többé-kevésbé fejlett oldalmezővel. Az ajkak elkülönültek. A fejserték száma 12; rövidebbek vagy közel olyan hosszúak mint a fej átmérí^e. A nyaki (cervikális) serték megvannak, rövidebbek vagy hosszabbak mint a fejserték. Az oldalszerv kör alakú, a hímen nagyobb és hátrább fekszik mint a nőstényen. A női ivarszerv páratlan, nyújtott, a bél bal oldalán helyezkedik el; nyílása a test közepe mögött - a testhossz 53-78%-ában - található. A szpikulumok L-alakban hajlottak, a gubernákulumnak feltűnő hátra hajló nyúlványa van. A farok nyújtott-kúpos, 4-8-szor olyan hosszú mint a test anális szelessége, végén 2, ritkábban 3 hosszú serte ül.