Állattani Közlemények 90/1. [antikvár]

új víziatkák a hazai faunában. P. ZÁNKAI NÓRA H-8200 Veszprém, Batthyány u. 19/A. Összefoglalás. A szerző 32 új hazai taxon lelőhelyét, gyűjtésének időpon^át és - ahol lehetséges volt - a talált példányok számát írja le. A begyűjtött viziatkák közül 4 új genus {Tartarothyas, Teutonia, Wettina, Caspihalacarus) a hazai, egy új faj {Limnohalacarus cultellatus) az európai faunát gyarapítja. Az értékelés fejezetben felsorolja a Szalay (1964) dolgozatából kimaradt taxonok lelőhelyeit is. Kulcsszavak: víziatka, hazai lelőhelyek, Limnohalacarus cultellatus, Magyarország. Bevezetés A hazai és a környező országokban, pontosabban a Kárpát-medencében élő víziatka fajokat Szalay László ismertette az 1964-ben megjelent Magyarország Állatvilága c. sorozat 18. kötetének 14. fflzetében. Később Szalay (1970) ismételten felsorolta az állatcsoport fajait, figyelembe véve az eltelt 6 évben megtalált újabb taxonokat is. Az azóta eltelt időszakban Tyahun (1970, 1977), P. Zánkai (1993, 2001) és Pesic (2003) számolt be a víziatka csoportra is kiteq'edő faunisztikai kutatásokról. A különböző típusú vizek víziatka faunájának vizsgálata során kapott eredmények zömét nem publikálták, hanem különböző tudományos jelentésekben ismertették. Ezek a jelentések azonban nehezen hozzáférhetőek, gyakran eltűnnek a bürokrácia útvesztőjében, ezért szükségesnek látszik a hazai vizekből leírt új taxonoknak legalább a lelőhelyeit közreadni. Az értékelésben kitérek a hazai faunamunkában (Szalay 1964) nem ismertetett, de később már felsoroh fajok (Szalay 1970) hazai lelőhelyeinek újabb ismertetésére is. Teszem ezt a célból, hogy beszámoljak a hazai faimából kimutatott fajok gyarapodásáról, valamint, hogy a hazai víziatka irodalom áttekinthetővé váljon. Módszerek Az eltérő típusú vizekben és élőhelyeken különböző gyűjtési módszereket használtunk, így: a balatoni hínárosban, illetve a hínár bevonatában élő víziatkákat Meschkat (1934) módszere alapján különböző hosszúságú és átmérőjű üvegcsövek segítségével gyűjtöttük be. A Mánfa-patak intersticiáhs vizében élőket Chappuis (1942) módszerével fogtuk be. A Balaton partközeli vizeiből a qualitativ mintákat kotró- és merítőhálóval vettük (P. Zánkai 1993). A Kis-Balaton II víztározóból quantitativ módszerrel gyűjtött élő mintákból válogattuk ki a víziatkákat (P. Zánkai 2001). A Balaton kömyéki patakokból a zoológiai mintákat