Állattani Közlemények 92/1. [antikvár]

Magyarország földigiliszta-faunájának áttekintése (Oligochaeta, Lumbricidae) CsuzDiCsaba MTA Zootaxonómiai Kutatócsoport, Magyar Természettudományi Múzeum, H-1088 Budapest, Baross u. 13. e-mail: [email protected] Bevezetés A magyarországi földigiliszta-kutatások kezdete a 19. század végére nytilik vissza, amikor örley László 1879-ben megbízást kapott a Magyar Tudományos Akadémia részéről a hazai fauna felmérésére és erről egy tanulmány elkészítésére. Ez a mii, „A magyarországi Oligochaeták faunája I. Terricolae" 1881-ben napvilágot is látott (örley 1881). Ezt rövidesen követte egy átfogó revíziós munka is (Örley 1885), s ezzel Magyarország a földigiliszta-kutatások egyik meghatározó országává vált. Az akadémia felkérése rendkívül időszerű volt, hiszen Európában sorra indultak meg a tervszerű faunisztikai kutatások (D'Udekem 1865, Eisen 1874, perrffir 1872, Vejdovszky 1884), s az ezzel járó ismeretanyag-bővülés több, ma is érvényesnek tekintett genusz leírásával {Dendrobaena Eisen, 1874; Eisenia Malm, 1877; Allolobophom Eisen, 1874) radikális változásokat hozott a család ismeretében. Ebben a munkában jelentős szerepet játszott örley László is, egyrészt az Octolasion Örley, 1885 és Aporrectodea örley, 1885 nemek felállításával, másrészt a földigiliszták egyik első ökológiai tipizálásával, melynek során 3 nagy csoportot különített el: 1. Erdők, rétek talajába 3-4 láb mélyen behatoló nagy testű fajok (például Lumbricus terrestris, Octolasium platyurum (=Fitzingeria platyurd), 2. Fában és egyéb növényi anyagban élő kisebb fajok (Allurus submontanus (=Eisenia lucens), Octolasion boeckii {=Dendrobaena octaedra), 3. Folyópartok és állóvizek agyagos talajában, iszapjában élő fajok {Allurus tetraedrus {=Eiseniella tetraedrd), Allolobophora dubiosa). Többéves gyűjtőmunkája nyomán Magyarországon a Lumbricidae család 19 fajának jelenlétét mutatta ki, melyek közül 6 fajt saját maga írt le, s részletesen elemezte az akkoriban elfogadott 37 faj elterjedését is (örley 1885) örley munkáját az 1900-as évek elejétől SzÜTS Andor folytatta, aki michaelsen (1900) nyomán átfogóan elemezte a hazai faunát s örley (1881, 1885) fajlistáját a modem nevezéktanhoz hozzáigazítva és saját gyűjtésekkel kiegészítve 19 faj és varietas leírását és elterjedési adatait közli (SzüTS 1909). Részletesen foglalkozott a földigiUszták anatómiájával s az emésztőrendszer felépítése alapján először az A. dubiosa számára felállította az Archaeodrilus nemet, majd a Criodrilus genusszal együtt ezt önálló alcsaládba, az Archaeo-drilinae-be különítette el (Szűrs 1913). Az örley és Szűrs munkássága nyomán felállított gazdag földigíHszta-gyűjtemény a Magyar Természettudományi Múzeumban nyert elhelyezést, s az évek során méhely L., SoÓS L., cskiE., Dudich E., KolosváRY G., SoÓS Á. és mások hazai és külföldi anyagával gyarapodott. Az anyagot pop viktor (1943) revideálta