Bővebb ismertető
A városi ember nem ismeri az est igazi szépségét, így a csillagos égbolt magával ragadó látványát sem, hiszen a higanygőz lámpák fénye elvakítja, és legfeljebb a Holdat látja derült éjszakákon, meg néhány fényesebb bolygót, esetleg csillagot. A csillagos ég a nagyvárosoktól távol, zavaró színektől-fényektől mentesen mutatkozik meg a maga ősi szépségében. Egy már-már fekete kupola borul a fejünk fölé, és rajta égitestek sziporkáznak, meg egy keskeny halvány szalag, a Tejút sávja. Az égi félgömb, a "ráerősített" sziporkázó égitestekkel valahogy más, mint megszokott földi világunk, ahol a környezetünkben a tárgyakat meg tudjuk változtatni, tapintani, érzékelni, de az éggömböt egyszerűen csak látjuk: bármerre menjünk a Földön, nem kerülünk hozzá közelebb, de nem is távolodunk tőle.