Biológia 1975/2 [antikvár]

Részlet: AZ ADENOVÍRUSOK STRUKTÚRPROTEINJEI ÉS AZOK FUNKCIÓJA NÁSZ ISTVÁN és ÁDÁM ÉVA SOTE Mikrobiológiai Intézete, Budapest Beérkezett: 1975. június 10-én Kulcsszavak: adenovírusok struktúrprotenjei, adenovírus polipeptidek, adenovírus aminosav-összetétel A vírusok, így az adenovírusok tömegének is legnagyobb részét a fehérjék képezik és a víruspartikulák méretét, alakját az őket alkotó proteinek határozzák meg. Másrészt, a felületi fehérjék olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek meghatározzák a sejt receptor helyeihez való kötődésüket. A vírus fehérjéi, a szervezetbe juttatva, ott ellenanyag termelést indítanak el és a keletkezett ellenanyagokkal in vitro specifikus reakcióba lépnek. Az anyagcseréhez szükséges enzimekkel a vírusok ugyan nem rendelkeznek, mégis hordoznak néhány olyan enzimet (foszforiláz, traszkriptáz), melyek segítségével — a gazdasejt egyéb enzimjeit felhasználva — részt vesznek a vírus replikáciőban. És végül, a kapszid fehérjék védelmül szolgálnak a genetikai információ hordozója, a nukleinsav számára. A vírus fehérje komponenseinek vizsgálata két megközelítésben is lehetséges, egyfelől a virionok enyhe roncsolásával, s a viriont alkotó különböző fehérjék szeparálásával, másfelől a fertőzött sejtek felülúszójában nagy mennyiségben található szolubihs vírus antigének izolálásával és tisztításával. A két eljárás együttes alkalmazásával lehetőség nyílt a vírust alkotó fehérjék és a virionná össze nem épült vírusspecifikus komponensek összehasonlítására is. Az adenovírusok felépítése Az eddig ismert 33 humán eredetű adenovírus típus, és kb. ugyanennyi, állatból izolált típus szerkezete teljesen hasonló. A kb. 70 nm nagyságú virion kettős szálú lineáris DNS-t tartalmaz, ikozahedrális kapszidja — fehérje burka — 252 kapszomerből áll, melyek az adenovírus felépítésének megfelelően 20 egyenlő oldalú háromszögű lapon, 12 csúcson és 30 élen helyezkednek el [75]. A lapokon és éleken található 240 kapszomer a hexon, vagyis a hexonantigén, a csúcsi kapszomer és a nyúlvány a penton, vagy pentonantigén, mely enyhe roncsolásra két részre bomlik, a csúcsi kapszomerre, a penton bázisra és a nyúlványra, melyet fibernek nevezünk. Negatív festést alkalmazó elektronmikroszkópos vizsgálattal a szerkezeti elemek jól tanulmányozhatók (1. kép). Az adenovirionok kemikáliákkal, vagy enyhe fizikai módszerekkel történő roncsolása során sikerült egy olyan, erősen bázikus belső fehérjét — core proteint — is kimutatni, mely szoros kapcsolatban van a vírus nukleinsavával és a teljes vírus fehérjének kb. 20%-át alkotja. A vírus repHkáció során nemcsak érett virionok és inkomplett partikulák keletkeznek [78], hanem jelentős feleslegben termelődnek a különböző kapszid