Botanikai közlemények 2005/1-2. [antikvár]

BevezetésKorábbi ismeretek és újabb kérdésekA vegetációkutató számára mindenkor érvényes kérdés, hogy objektumának kialakulására, fejlődésére miként hatnak a környezeti tényezők. Tapasztalati tény, hogy az eda-fikus faktorok ható-mintázatainak segítségével magyarázhatóvá, előrejeiezhetővé válnak a növénytakaró egyes diszkontinuitásai. A makroklimatikus tényezők térbeli változásának kiinutatásával például a klímazonális vegetáció jósolható meg.Különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a vegetációkutatók körében a nem-zonális (intrazonális, extrazonális) vegetációtípusok. A többnyire kőzettani - felszínalaktani - talajtani - hidrológiai okokból stresszek helyek, ahol nem alakulhatott ki a zo-nális növényzet, gyakran valóságos gyűjtőhelyei a tnegelőzó korok maradvány fajainak, vagy éppen az ott keletkező bennszülötteknek. Az ún. edafikus szigetek" (sziklafalak, tömieléklejtők, homokbuckák, szikesek, lápok) közös jellemzői az egyedi mikroklima-tikus és talaj képződési tulajdonságok, erdőikben és gyepjeikben pedig olyan fajok, amelyek másutt ritkák, vagy hiányoznak.Ritkaságokban való gazdagságuk és egyedi fajkészletük miatt az edafikus-intrazo-nális vegetációjú területek közül régen felfigyeltek a sziklagyepekre. Az évszázados múltra visszatekintő sziklagyep-kutatások eredinényei alapján kijelenthetjük, hogy a Pannóniai Flóratartomány területén mind florisztikailag, mind szerkezetileg különösen a meszes alapkőzetű sziklagyepek gazdagok és változatosak, (mindezek legutóbbi összefoglalását I. Rédei et al. 2003). A téma irodalma széleskörű és a növénytani megállapítások mellett a kőzettani és talajtani tulajdonságokat, az oksági kapcsolatokat is tárgyalja.A magyar vegetációkutatás egyik alapcikkében Zólyomi (1942) elválasztotta egymástól a mészkő és a dolomit növényzetét. Kimutatta, hogy a Magyarországi Középhegységekben az akár közvetlenül szomszédos mészkő (itt elsősorban a dachsteini mészkőre utalt, de ez igaz minden tömör szövetű karsztosodó mészkőre) és a dolomithegyek flórája, vegetációja markánsan eltér egymástól. A dolomit növényzete gazdagabb; itt találhatók nagy számban a letűnt korok hírmondói, reliktumai, valamint több bennszülött faj. A dolomitvegetáció nemcsak a hazai, de a más területeken végzett vizsgálatok alapján is egyedinek mondható (pl. Maglocky 1979, Kaule 1991, Mota et al. 1993, Bartha et al. 1998, Mucina és Bartha 1999).Zólyomi már magyarázatot is adott, elméletét a dolomitjelenség megnevezéssel illette (a német irodalom, főként Gams 1930 és Schmid 1936 nyomán). A fő ok véleménye szerint - mely meglátás kisebb finomításokkal máig helyesnek bizonyult - a kőzet sajátos aprózódási-mállási tulajdonságai következtében létrejövő felszíni formákban, illetve a gátolt talajképződésben keresendő. A felszínalaktani és mikroklimatikus okok mellett Zólyomi feltételezte, hogy a dolomit magas magnézium-tartalma, a növényekre gyakorolt hatásánál fogva, szintén szerepet játszhat a növényzet képének kialakulásában (Zólyomi 1942; 219. oldal).Amellett, hogy ezeket a megállapításokat lényegében igaznak, sőt a hazai vegetációszemlélet egyik meghatározó elméletének kell elfogadnunk, a mészkő- és a dolomit növényzetének ilyen éles elválasztása tekintetében utóbb módosítani kellett (vö. RÉDEI 1994). A módosítást az tette szükségessé, hogy különböző mészköveken olyan fajösszetételű és szerkezetű vegetációs állományokat fedeztek fel, amelyek sokkal inkább a