Botanikai közlemények 2007/1-2. [antikvár]

Részlet:BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK93. kötet 1-2. füzet2006. (megjelent 2007.)A MAGYAR NÖVENYELETTAN DOYENJE, MARÓTI MIHÁLY PROFESSZOR 90 ÉVESSZIGETI ZOLTÁNELTE Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiái Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C.Maróti Mihály professzor urat egy csendes januári napon tanítványai, tisztelői képviseletében négyen (Heszky László akadémikus. Láng Ferenc egyetemi tanár, Györgyey János a Magyar Növénybiológiai Társaság elnöke és e kis írás szerzője) keresték fel lakásán, hogy 90. születésnapja alkalmából köszöntsék. A köszöntés során átadtuk az ELTE Természettudományi Kar emlékérmét és a Magyar Növénybiológiai Társaság díszoklevelét, amit egy nagyon kellemes, jó hangulatú beszélgetés követett, melynek során nagy érdeklődéssel hallgattuk Professzor úr érdekes, színes visszaemlékezéseit, történeteit. Különösen sok újdonságot hallottank a gazdag életút legérdekesebb szakaszáról, a Gödi Biológiai Állomás ötvenes évekbeli megszületéséről és további működtetéséről.A ritka szép jubileum alkalmából tekintsük át e hosszú, tartalmas életpálya lényeges történéseit, eseményeit. [Ebben az áttekintésben nagy segítségemre volt Heszky profesz-szor korábbi, a Botanikai Közleményekben megjelent dolgozata (Heszky 1987-1988), valamint az Ő és Láng professzor kéziratos írásai, melyek rendelkezésre bocsátását ezúton is köszönöm.]Maróti Mihály professzor, a növényi szövettenyésztés hazai úttörője Lovasberény-ben született 1917. januárjában. Középiskoláit Székesfehérváron végezte a cisztercita reálgimnáziumban, ahol 1937-ben érettségizett. Először filozófiai tanulmányokat végzett, majd 1940-től természettudományi tárgyakat hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, mely tanulmányait 1944 és 1946 között katonai szolgálat és fogság szakította meg, s így csak 1946-ban vált lehetővé a biológia-földrajz szakos tanári oklevél megszerzése.Maróti professzor egész élete és munkássága azóta kötődik egyetemünkhöz. Már egyetemi hallgatóként bekapcsolódott a Növényélettani Tanszék munkájába, ahol gyakornok, majd díjtalan-, később díjas tanársegédként dolgozott Az idők folyamán eredményes munkássága alapján folyamatosan haladt a ranglétrán, a legmagasabb szintet, az egyetemi tanárit 1969-ben érte el.A pályakezdés a nagyon nehéz, háborús és közvetlenül háború utáni időkben történt, amikor az oktatás és főként a kutatómunka feltételei nagyon rosszak voltak. Paál Árpád professzor korai halála után Gimesi Nándor körül igen tehetséges fiatalok csoporto-