Botanikai közlemények 2008/1-2. [antikvár]

Részlet:BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK94. kötet 1-2. füzet2üü7. (.megjelent 2Ü0ÍÍ.JA PRUNUS SEROTINA EHRH. ÉLŐHELY-PREFERENCIÁI AZ INVÁZIÓ DISZPERZIÓS SZAKASZÁBAN HOMOKI TERÜLETEKENJUHÁSZ KOCSIS MELINDA' és BAGI ISTVÁN^'Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Növényélettani Tanszék 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.; [email protected] "Szegedi Tudományegyetem, Növénytani Tanszék, 6701 Szeged, Pf. 657.; [email protected]: 2007. február 9.Kulcsszavak: homoki növényzet, invázió, Kiskunság, özönnövény, Prunus serotinaÖsszefoglalás: A ma tipikus kiskunsági homoki tájban a kései meggy (Prunus serotina) inváziójának diszperziós szakaszában elsősorban nem a jelentős mértékben degradálódott vegetációjú élőhelyeket részesíti előnyben, hanem a közepesen zavart, jórészt őshonos fajokból álló fehér- és szürkenyáras ültetvényeket, emellett képes megtelepedni a borókás-nyáras természetközeli sztyeperdőkben is.A vizsgálati területre (-200 ha) jellemző vegetáciőkomplex a következő élőhelyekből áll; A természetes, természetközeli élőhelyeket (31 %) az évelő nyílt homoki gyepek, buckaközi homoki sztyepek és a borókás-nyárasok (M5) képviselik. A féltermészetes (gyomos) élőhelyek (30 %) reprezentánsai a telepített fehér- és szürkenyárasok (R3), másodlagos, egyéves homoki gyepek, a gyomos, jellegtelen szárazgyepek. A nem természetes élőhelyek (39 %) részben tájidegen faültetvények; akácosok (Sl), fenyőültetvények (S4) és egyéb tájidegen fajokból álló spontán cserjések és erdők, részben felhagyott szántók és szőlők nem regenerálódott parlagjai, tarvágások (TlOa) és tanyák.Az egyes élőhelyek gyakoriságát figyelembe véve a P. serotina jelenlét/hiány adataiból a fás élőhelyeket a P. serotina általi preferáltság szerint a következő sorrendbe állíthatjuk; R3-S4-T10a-Sl-M5. Az élőhelyfoltok klasszifikációja hasonló eredményre vezet. Az egyes klaszterek által összefogott élőhelytípusokat tájtípus-reprezentációkként értelmezve megállapítható, hogy az a klaszter, amelyhez a P. serotina észlelt előfordulásai túhiyomórészt kötődnek - a 45-ből 41 - leggyakoribb élőhelytípusa a telepített szürke- illetve fehémyáras, amelyet a tájidegen (fenyő, akác) faültetvények élőhelyei követnek. Jelentős még a természet-közehvé regenerálódott vagy eredeti állapotú borókás-nyáras élőhelyek aránya. A klaszter összességében egy mérsékelt erdészeti hatás alatt álló, főképp másodlagos eredetű, de jelentős részben őshonos fásszárú növényzet által uralt táj képét sugallja, melyet kis százalékban természetközeli fátlan részek tagolnak. A fajok NMDS ordinációja hasonló preferenciát jelez, a P. serotina azoknak a fajoknak a csoportjához csatlakozik, amelyek a zártabb homoki erdőket (Junipero-Populetum ligustretosum, crataegetosum) - lombkorona híján - cserjéseket jellemzik.Természetvédelmi szempontból rendkívül kedvezőtlen, hogy a P. serotina kezdeti terjedése során a mérsékelten zavart erdős élőhelykomplexeket részesíti előnyben. A kevéssé degradált élőhelyek preferálása azzal magyarázható, hogy terjesztői nagyobb valószínűséggel juttatják a növény magjait a zavartalanabb területekre, mivel ott hosszabb időt töltenek. A fentiekből következik, hogy a ma tipikus, részben még viszonylag háborítatlan, erdőssztyep jellegű homoki tájban a P. serotina terjedésének nincs természeti akadálya.