Búvár 1971. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

aggodalom az életért A reálisan gondolkodó, jóénésü emberek kor^ szobák a N.W York Times múlt éy s«ptembe 25.Í számában megjelent dramai hangú fel hlása az imperializmusnak a földi életet egyre krolyabban veszélyeztető intézkedései ellen A magyar származású békeharcos tudós ismét figyelmeztette az emberiség sorsaért felelős politikusokat, elsősorban az Egyesült Államok elnökét: korunk emberisége elérte a maximalis bizonytalanság állapotát és azt a biológiai abszurditást, hogy a természet által évmilliárdok alatt létrehozott élet önmaga elpusztítására készülődik. A „Tizenöt perc zéróig" címmel megjelent cikket kissé rövidítve egyébként e számunk folyóiratszemléiében közöljük. Nem sokkal e vésztjelzö felhívás után keltett tudományos körökben nagy megdöbbenést a világhírű francia óceánkutató, Jacques Yves Cousteau riasztó jelentése az 1970. szeptember 27-29-én Strassburgban ülésezett Európa Tanácshoz a tengerek élővilágának rohamos pusztulásáról. Cousteau profesz-szor, aki kutatócsoportjával ekkor tért vissza három és fél évig tartó expedíciójáról, tudományos alapossággal, rengeteg vizsgálati adattal bizonyította, hogy a MexikóÍ>Öböltől a sarkvidékig a DDT, a tengerbe zúdított fémhulladék, a folyók ipari szennyezettsége, az elektromos halászat, de még inkább a nukleáris óceáni kisérletek okozta radioaktív szennyeződés mérhetetlen pusztítást végez a kisebb és nagyobb halakban s más tengeri szervezetekben egyaránt. Az óceánban helyenként egész országnyi, több tízezer négyzetkilométernyi területen már csak élettelen korailváztörmelék található. Ha a koraitok pusztulása ilyen ütemben folytatódik, akkor a tengervizet filtráló s számos tengeri hal táplálékául szolgáló e parányi virágállatok rövidesen teljesen kivesznek. Hasonló sors vár sok más tengeri élőlényre is. Kiemeli a jelentés, hogy a tengeralattjárók merülési mélységében nem egészen 50 év alatt több mint ezer állatfaj teljesen kiveszett, a legutóbbi 20 esztendő alatt pedig az óceán egész élővilágának 40 százaléka pusztult el. Cousteau e riasztó jelenségek fokozódásánakmegakadályozására nem lát más megoldást, mint a viz és a levegő szennyezettségének és mérgezésenek eltiltására hozandó szigorú intéz-éln^'l azzal zárta, hogy a p^ az óctLll"'^^^^^ szennyeződés végű, ÍLt t ! " koncentrálódik, amelynek egyib-ként hatásos öntisztuló képesséae ezt , ml -- 'Vp^teurnsúirornV Véleménye szerint az óceán élővilágának pusz^ DR. SZENT-GYÖRGYI ALBERT Nobci díik> (USA) A SEJTOSZTÓDÁS Létezik-e analógia a dinamó és az élő szervezet között? Ha egy kémikust megkérnénk, vizsgálja a dinamó, els6 dolga az lenne, hogy feloldja sósavban. A molekuláris biológia szakembere való. színűleg részekre bonuni a dinamót, gondosan le-(rná az egyes tekercseket. Ha valaki azt sugalmazná neki, hogy a gépet a rajta átáramló, láthautlan folya-dék, az elektromosság hajtja, — megvetően vitatisti-nak nevezné az illetőt. Kétségtelen, hogy a molekuláris biokémia jelentős, nagy sikereket ért el. és szilárd alapokat adott a biológiának. Előfordul azonban, hogy átsiklik fóbb problémák, akár egész dimenziók felett; a legizgal. masabb kérdések egy részét megválaszolatlanul hagyja, sőt fel sem teszi a kérdést. Nem tudja megmagyarázni a sejt szabályozó rendszereinek csodálatos finomságait. Nem magyarázza az energia áulakulás mechanizmusát, hogyan lesz a kémiai energiából elektromos, mechanikai vagy ozmótikus munka. Ezek tulását a szárazföldi élővilág - köztük az ember — sem sokkal fogja túlélni. Íme, két nagy tudós riasztó tényekkel alátá* masztott aggodalma a földi élet megmentéséért. Az egyik a szárazföldi létet is fenyegető óceáni élővilág felett kongatta meg a harangot. A másik a nagyhatalmak által felhalmozott tömegpusztító fegyverek és rakétaelhárító rendszerek automatikájából folyó létbizonytalanság maximuma, 5 a földgolyónk különböző pontjain szított helyi háborúk miatt az egész emberiség sorsát fenyegető roppant veszélyekre hívja fel drámai hangon az egész földi életért legfőképpen felelős politikusok s hadviselő hatalmak figyelmét. A veszély rendkívül nagy, a tudósok aggodalma az életért sohse volt ennyire sürgetően okos tettekre buzdító. Az élővilág megmentése még nem késő. Ha az illetékesek megfontolják a tudósok vészjelző figyelmeztetéseit, még megmenthetők az óceánok élőlényei, s talán nem jutunk el a zéróig visszaszámláló tizenöt perc kezdetéig sem. Ha egészséges életösztönünkkel és józan eszünkkel felül tudunk kerekedni a már előidézett - életünket fenyegető - veszélyeken-Ha sajátmagunk és unokáink jövője érdekében az egész élővilág megmentéséért sürgős intézkedéseket hozunk. Amíg csakugyan nem késő . • Dr. Lányi GyörgY