Élet és tudomány 1960. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: XV. ÉVF. 87. SZAM 1960. JÚLIUS. S. TUDOMÁNY A TUDOMÁNYOS ISMEBETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA 4 TARTALOMBÓL: Pálóczi Horváth Ádám — Az emberi idegrendszer működése — A bihari Nyírség — Filmtrükkök — Ausztrália őshonos állatvilága — A magyar szamocater-meszlés — A tudomány világa PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM (1760-1820) „Száz ökörre be<^nlt » s kincsére a világnak, Ha kiálthat egy hevrékát valamely igazságnak." (Csokonai: Horváth Ádámhoz) A felvilágosodás korának egyik érdekes egyénisége. Neve, ódon zengésével mintha nem is a XVIII. század végi és a XIX. század eleji idők, hanem még régebbi századok történelmi emlékeit rebbentené fel. Pálóczi Horváth Ádámot Kazinczy Ferenc így rajzolta meg az utókor számára : „Középszerű magasságú, igen nemes kévezetű, de amelyet szokatlan különösségeivel defügiroz ( = eléktelenít) Igen fekete, szálas bajusza elfedi száját, hajai pedig^ melyek természettói fogva göndörök, mind oldalról, mind czopf gyanánt hátul csonkok-módra vannak megkötve; veres paszomántos nadrághoz egy tengerszinű rövid mentét vesz s egy kalpag formára metszett nyusztos s veresbársonyú süveget." E külsővel, amely már 1760 és 1820 között is maradiságnak számított, hazafiságát és fanatikus németgjrűlöletét akarta kifejezni, amelyet abban az időben sem tollal, sem élőszóval nem lehetett kinyilvánítani. Lényegében ilyen maradi mintára paszomántozott volt nacionalista hazafiságának taiíalma is. Egész életművére azonban rnégsem ez a különc magatartás, hanem a haladásért folytatott harca jellemző ! Ez a „csimbókos hajú", törökbársonysüveges, mokány lairuc mohó szomjúhozással kortyolta kora haladó eszméinek éltető italát. Pálóczi Horváth Ádám 1760. május ll-én született a Komárom megyei Kömlő-dön, s 1820. január 28-án halt meg a Somogy megyei Nagybajomban. A református papfiú a falusi iskolák elvégzése után, 1773-ban a del jreceni főiskolára iratkozott be. Vidámságok közepette eltöltött diákélete idején ez a jeles képességű és a természettudományok iránt erősen érdeklődő ifjú szintén a tudós Hatvani professzor személyiségének bűvös hatása alá került. Abban, hogy nem pap lett belőle — amint azt szülei óhajtották —, nagy része volt éppen természettudományos beállítottságának s egy vitának, amelyet diáktársaival folytatott. Ennek során Horváth Ádám olyan érvekkel védte álláspontját, amelyeket ateistának minősítettek, s emiatt az „iskolai szentszék" elé idézték. A tortúra következtében otthagyta a kollégiumot, s Miskolcra költözött patvariára. Hét hónapi gyakorlat után ügyvédnek — prókátornak — esküdött fel; a Hatvani professzortól kapott bizonyítvány alapján pedig egyidejűleg a „geometriai hitet" is letette. Huszadik életévében tehát már hit«g mérnök és ügyvéd volt.