Élet és Tudomány 1968. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a 26. számból: SEMMELWEIS ÉS A PESTI ORVOSI ISKOLA KIALAKULÁSA Nem mindennavi ünnepe van az idén az orvostudománynak és vele az egész emberiségnek. Egyik legnagyobb jótevőjének, Semmelweis Ignácnak 150. születésnapját ünnepeink. Hogyan is ünnepelhetnénk méltóbban az egyetemes orvostudomány nagy alakjának születésnapját, mint a megtett út lemérésével, az orvostudomány legújabb eredményeinek az ismertetésével!? Erre lesz hivatott a Budapesten sorra kerülő nemzetközi előadás-sorozat, a Semmelweis Ünnepi Hét tudományos találkozója. De előtte — éppen annak emlékére, hogy 1S18. július 1-én világra jött az Anyák Megmentője abban a budai polgárházban, amelyben a nevét viselő Orvostörténeti Múzeum ka-pott'yotthont — gondoljunk a múltra, a kortársakra és a magyar orvostörténelem e nagy korszakára. ÚJ KORSZAK KÜSZÖBÉN Az angol ipari forradalom és a nagy francia forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében. A XIX. század első fele a gazdasági fejlődésnek, a tudományos haladásnak és — feszítő ellentéteként — a politikai reakciónak a korává vált. Még létezett, még erőt jelentett, bár már túlélte korát a Szent Szövetség — jóllehet senki, talán már maguk a hatalom birtokosai sem hittek a fennmaradásában. Az orvostudomány fejlődésében az első lépést az egyes szakágak elkülönülése jelentette. Franciaországból indult el hódító útjára a kórbonctan és a fizikális diagnosztika.* Az új vizsgáló módszerek — így egyebek között a sztetosz-kóp,* a hőmérő, a szemtükör, bevezetése — nagy lépést jelentett előre, de talán még ennél is jelentősebb volt az a változás, amely az orvosi gondolkodásban ment végbe. A negyvenes években már a betegségek okai és az ellenük való védekezés kerültek a legkiválóbbak érdeklődésének középpontjába. Ezt elősegítette a természettudományok óriási arányú fejlődése, a szerves kémia föllendülése és számos új gyógyszernek a megjelenése. A tudományok átalakulásának ebben a forradalmi időszakában, a mindent elnyomó abszolutizmus, a megújhodást követelő reformkor, a nemzeti újjászületés és a polgári átalakulás évtizedeiben alakult ki az önálló pesti orvosi iskola. A magyar orvostudomány a XVIII. és a XIX. században Bécs hatása alatt állt és fejlődött. E város a magyar medikusok Mekkája volt, ahol kiegészíthették tanulmányaikat, megismerkedhettek a kor legmodernebb orvostudómányi elméletével és gyakorlatával, és olyan diplomát szerezhettek, amelyet a birodalom többi területén is elismertek. A Habsburg-uralom megfosztotta Magyarországot a nemzeti függetlenségtől, tartósította az elmaradottságot és útját állta — egyebek között — a haladó magyar szellemi élet kibontakozásának is. Ezzel az sínes ellentétben, hogy maga a birodalmi kormányzat is hozott hasznos, sőt -haladó egészségügyi, oktatási, sőt szociális vonatkozású rendeleteket is. A történelmi fejlődés kényszerítő ereje tette ezt számukra elkerülhetetlenné, de ez nem volt azonos a függetlenségét vesztett Magyarország belső fejlődésének természetes igényeivel. Minthogy a több évszázados harcban letarolt Magyarország természetes fejlődését megakadályozták és visszahúzó erőit támogatták, oktatásügyünk és egészségügyünk egyaránt provinciális körülmények között maradt. Ez azonban nem kisebbíti, hanem éppen növeli azoknak 1203