Élővilág 1960. (nem teljes évfolyam)/1961. január-december [antikvár]

Részlet: A Bükk Aefyty&éfy DR. ÁROKSZÁLLÁSYZOLTÁN a miskolci Földes Ferenc gimnázium tanára A Bükk hegység növényföldrajzilag a Magyar Középhegység flóravidékének önálló flórajárása (Borsodense), s ezt északról és keletről a Sajó, délről a borsod-hevesi síkság, nyugatról pedig a Tarna völgye határolja. Közigazgatásilag tehát Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékhez tartozik. A terület földtani felépítése rendkívül változatos, de aránylag nagy kiterjedése miatt is érdekes és sokrétű növényzet alakult ki rajta. M.?tfö.cdkotc> Icőietek A Bükköt általában mészkőhegységnek tartják, mert külső megjelenési formáiban ez uralkodik, bár csak mintegy fele a mészkő. A fehér, szürke vagy sárgásbarna — nagy kiterjedésű — mészkőtakarók vagy meredeken álló mészkőrétegek a leggyakrabban megjelenő tájalkotók, s a földtörténeti ókor végén és a középkor elején (perm-triász) képződtek. Gyakori bükki kőzetképződmény a lilás vagy sötétszürke, aránylag vékony lapokra szétváló s a Nagyvisnyó—Szilvásvárad területén inkább ókori, egyebütt — Felnémet, Bükkzsérc, Kisgyőr, Répáshuta, Gyertyánvölgy — középkori képződésű agyagpala. Jellegzetes e tájra továbbá a különböző korú, utólagosan palásodott régi eruptivum, mely egyrészt Bükkszentke-reszt környékén, másrészt Bánkút táján alkot zöldes színű lapokra széthulló kőzetek formájában nagyobb összefüggő tömegeket. Meg kell még említenünk a Bükk délnyugati (Bükkzsérc) és északkeleti (Uppony—Nekézseny) részén található homokköveket és konglomerátumokat is. Ezt a Bükk főtömegét alkotó kőzetösszességet a déli szegélyen (Eger—Nosz-vaj—Bükkzsérc) és Ózd vidékén (Ózd— Arló) oligocénkori agyag és márga, a Sajó és jobb oldali mellékvizeinek (Harica, Bán, Han-gony stb.) völgyében a barnaszenet magukban rejtő miocénkori agyagéi homokrétegek, továbbá Kerecsend, Tard és Gö-römböly táján (itt-ott lignit-, olaj- és aszfaltfoltokkal) pontiisi homok-és agyagrétegek veszik körül. A déli szegélyen (Eger — Miskolc — Sajószentpéter) riolit, riolit-tufa, andezittufa és da-cittufa találhatók tönkö-södött lávatakarók formájában, melyre később a pleisztocénben a magasabb térszinteken barna nyirok, lejjebb pedig lösz telepedett. A völgyekben homokos, kavicsos jelenkori áradmány borítja a felszínt. Az egykori összefüggő tönk tanúi a szárazföldi, folyami eredetű kvarckavics-ta-karó maradványai a fennsíkon. Mindezekből kirajzolódik előttünk a táj és ennek alapján a növényvilág története is. Erdei csillagfürt (Lupinus polyphyllus) A Peskő sziklái Méhfü (Melittis Melissophyllum ) Rózsás kövirózsa (Sempervivum Schehani)