Fizikai Szemle 1973. április [antikvár]

fizikai szemle AZ EÖTVÖS LORÁND FIZIKAI TÁRSULAT LAPJA Alapította Eötvös Loránd 1891-ben Mathematikai ís Physikai Lapok néven XXIII. évfolyam 4. szám 1973. április NEUTRÍNÓ 72 Bevezetés Sokat töprengtem azon, hogy is fogjak hozzá a ,,Neutrínó '72" konferencia eredményeinek összefoglalásához, mígnem eszembe jutott, hogy Dubnába való visszatérésem után barátaim bizonyára megkérdik majd: nos, milyen volt a magyarországi konferencia ? Felelnem keU majd kérdéseikre, és elmondani a benyomásaimat. Elhatároztam tehát, hogy már most úgy fogok beszélni, ahogy néhány nap múlva dubnai barátaimnak számolok be a konferenciáról. E kezdeti mentegetődzés után, hadd ismertessem azokat a szempontokat, melyek összefoglalásom alapjául szolgálnak: Először: félreérthetetlenül tükrözó'dni fog egy nagyfokú elfogultság a kiváló kísérleti munkák iránt. Másodszor: csak kevés időt szentelek olyan problémáknak, melyekre vonatkozólag nincsenek új kísérleti adatok. Harmadszor: túlnyomórészt olyan ambiciózus és nehéz kutatásokról fogok beszélni, melyek során valaki hatalmas erőkifejtéssel és kitartással próbál megtalálni és megmérni valamit, de nem lát semmit. Bizonyára észrevették, hogy a legtöbb kísérlet, amelyről a konferencián szó esett, ilyen jellegű volt. Az ilyen kísérletek aztán nagyon sokszor olyan eredményekre vezetnek, melyeket igen helytelenül ,,negatív"-nakneveznek. Akonferen-cián szó esett számos ragyogó és bátor kísérletről, melyek igen alacsony felső korlátokat adnak bizonyos mennyiségekre. Ezek az eredmények nagyon értékesek. Jelentőségüket alig csökkenti az a tény, hogy az eredmények nem fogalmazhatók meg egyenlőségek formájában, hanem csak egy egyenlőtlenség jelen (<) keresztül. Meg keU mondanom, hogy ez egyre gyakoribbá válik, és éppen ez az egyik oka annak, hogy a kísérleti fizikusok élete nehezebb, mint az elméletieké. A mí konferenciánk (legalábbis ami az első felét illeti) bátran felvehetné az „egyenlőtlenségek konferenciája nevet. Számos kísérletről esett itt szó. B. Pontecorvo Egyesült Atommagkutató Intézet, Dubna melyekben új effektusokat kerestek szinte hihetetlen érzékenységi szinten, de csak felső korlátokat, ,,negatív" eredményeket kaptak. Összefoglaló előadás a „Neutrínó '72" konferencia első Mérői. Balatonfüred, 1972. június 13. Fordította Gajzágó A Kl- rejtély Mint ismeretes, ez a nevezetes rejtély a következőkben foglalható össze: A kísérletek szerint: I'kl-X = (5 ± 1) ¦ 10- (1) (ahol X az összes lehetséges végállapotot jelenti) ^ 1,8 • 10" klsérletl (2) Elméletileg a következő alsó korlát kapható: .^Kl^Í, _______ (3) és (l)-ből adódik: > 1,2 • 10- ^ (6,0 ± 1,2) • 10-» (3) (4) ami (2)-nek ellentmond. Valamennyien tudjuk, hogy egy ilyen rejtélyt nagyon komolyan kell venni. A (3) elméleti korlát igen megbízható számítások eredménye, és a legjobb kísérleti szakemberek szerint, a kísérletekben sincs okunk kételkedni. Számos elméleti kezdeményezés ismeretes. A számomra elfogadhatatlan kezdeményezések mellől szeretném kiemelni Christ és Lee indítványát, amely elfogadhatónak és egészen vonzónak látszik. Kiindulási pontként azt a tényt választják, hogy a CP-sértés miatt: Kj^ = K^ + sK^. A 2/1 bomlás magyarázata során aztán, ezek a szerzők felteszik, hogy a bomlási valószínűség csökkenése a ÍTi 2jtt bomlásból ered. Mivel E kicsi, a, K^-^ 2fi ampUtúdónak jóval nagyobbnak kell lennie a /íj amplitúdónál, továbbá a iC" ->¦ 2/í bomlásokban erős a CP-sértés, és így a Kl —2fi és K^ —>- 2ju bomlásokból szái'mazó végállapotok úgy interferálnak, hogy részben kiejtik a két-foton járulékot. Oakes elemzése során rámutatott, hogyha lenne egy kísérlet, amely aK^-- 2ii 97