Fizikai Szemle 1978. augusztus [antikvár]

fizikai szemle AZ EÖTVÖS LORÁND FIZIKAI TÁRSULAT LAPJA Alapította Eötvös Loránd 1891-ben Mathematikai és Physikai Lapok néven XXVIII. évfolyam 8. szám 1978. augusztus ÖNÉLETRAJZI JEGYZETEK Budapesten születtem 1899-ben. Életem első idején sajnos nem voltam egészséges, és háziorvosunk — miután nem ismert olyan gyógyszert, mely használt volna — azt ajánlotta, hogy a levegőváltozás talán segíteni fog. Igaza is lett, mert Münchenben egészségem teljesen helyreállt. Ezt nékem később elmondták, ami azzal a szerencsétlen következménnyel járt, hogy többé nem hittem az orvosi tudományban. Szomorú dolog, ha valaki az orvosi tudománnyal foglalkozik egész életében és ugyanakkor nem hisz benne. München akkoriban kulturális központ volt. 1900-ban ott valósították meg az első automatizált telefonhálózatot, mely ugyan nem működött jól, de mégis automatizált volt. Más egészeri modern dolgok is akadtak, így pl. szemétgyűjtés három külön tartályban ételmaradék, papír és egyéb szemét számára. Később más városok is utánozták. De nem tudták utánozni az akkori bajorok csodálatos életfelfogását és vidámságát. Fiatal éveimben művészek és más rendkívül érdekes emberek vettek körül. Apám sok barátot vonzott. Gondolatok, eszmék állandó cseréje mély benyomást hagyott bennem, ha nem is értettem mindent. Otthon magyarul beszéltünk, az iskolában németül kellett BÉKÉSY GYÖBGY UTOLSÓ ÉVEI Békésy György 1946-ig a budapesti tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékét (ma ELTE Szilárdtestjizikai Tanszéke) vezette. Ekkor utazott el svéd tanulmányútra. Amikor 1949-ben ismételten tanulmányút-meghosszahbitást kért itthon megszüntették állását. Így Svédországból a Harvard Egyetemre került, ott fejezte be Magyarországon elkezdett és az emberi hallásra vonatkozó kutatásait, amelyekért 1961-ben orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Amikor a Harvard Egyetemen elérte a nyugdíjkorhatárt, Honoluluba költözött és a Hawaii Egyetemen folytatta biofizikai kutatásait. Ott — részben Nobel-díjának összegéből — akusztikai laboratóriumot szerelt fel, de érdeklődését felkeltette a keleti kuUúra is. 1975-ben halt meg. Utolsó kívánsága szerint testét elégették és ősi polinéz szokás szerint ének és zeneszó mellet az óceánba szórták. Békésy György hagyatékát, utolsó eszközeit és összes munkáit a Hawaii Égyetem őrzi. Műgyűjteményét a stockholmi Nobel Intézetre hagyta. Lapunk közli Batkin professzornak, Békésy György utolsó munkatársának és barátjának visszaemlékezését, amelyet Békésy György ha-Iáidkor írt. Közöljük továbbá Békésy György eddig nem ¦publikált önéletrajzi írását is. Mindkettőt Kunfalvi Rezső fordításában. Az eddig nem publikált önéletrajzi írás átadásáért Batkin profeszszornak mondunk köszönetet. Békésy György Hawaii, 1968 beszélnem, de rossz kiejtésem mindjárt nehézséget okozott. Mégis öreg koromban arra emlékszem, hogy lehet kellemes és érdekes módon is élni. Az ilyen életet nem találjuk meg mindenütt, de akadnak ilyen helyek is, és nagy mértékben a környezetünktől függ. Apám Münchenből Konstantinápolyba került. Konstantinápoly rendkívül szép város. Mi Kis-ázsiában laktunk. Sohasem fogom elfelejteni a naplementéket a Boszporuszon. Politikai szempontból a vUág legrosszabb helye volt. Naponta verekedtek, gyilkoltak. Akkor került Atatürk hatalomra. Az utcákon senki sem volt biztonságban, de a Boszporusz és a Márvány-tenger környéke felejthetetlen látványt nyújtott. Konstantinápolyban francia iskolába jártam, és majdnem teljesen elfelejtettem, amit németül tudtam. Kezdett érdekelni a francia nyelv, csodáltam, hogy milyen tökéletes pontossággal lehet vele minden gondolatot kifejezni. Ebben az időben francia volt a társasági nyelv, mindenki ezt beszélte, csak kevesen tudtak angolul, szinte nem is ismerték. Az ottomán birodalom gyors hanyatlásának idejét éltük. Mint fiatal fiú nem tudtam megérteni, hogyan szűnhet meg egy nagy hatalommal és tekintéllyel bíró ország. Ma is ez a problémám, de nem Törökországgal, hanem más országokkal kapcsolatban. Konstantinápolyban azután forradalom tört ki, és nekünk legnagyobb sajnálatunkra hirtelen távoznunk kellett. Innen Svájcba kerültünk, homlokegyenest ellenkező világba. A hegyek itt is szépek voltak, de az egész ország tökéletes szervezettsége ós fejlettsége ellen kifogást aligha lehetett emelni. A svájci iskolák kitűnőek. Hálával tartozom apámnak, hogy azonnal felismerte, mennyivel jobbak a nyilvános iskolák a magánintézeteknél. Itt tanultam meg, milyen hatékony lehet a tanítás, ha azt helyesen csinálják olyan tanárok, akik valóban szeretik hivatásukat. Ma is hálás vagyok svájci tanáraimnak. Egyszerű emberek voltak, de szerették tanítványaikat. Svájcban három nyelvet beszéltek, franciát, németet és olaszt. Aki hosszabb ideig tartózkodott az országban, mind a hármat kisebb-nagyobb mértékben elsajátította. Én mindhármat a magyarral kevertem, így nem csoda, ha egyetlen nyelvet sem tudok tökéletesen. Hozzá 281