Fizikai Szemle 1984. augusztus [antikvár]

fizikai szemle AZ EÖTVÖS LORÁND FIZIKAI TÁRSULAT LAPJA Alapította Eötvös Loránd 1891-ben Mathematikai és Physikai Lapok néven XXXIV. évfolyam 8. szám 1984. augusztus A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAi HALADÁS ÉS A NUKLEÁRIS FEGYVERKEZÉS Korunkban a tudományos-technikai haladás rendkívüli felgyorsulásának, vagy ahogy mondani szoktuk, a tudományos-technikai forradalomnak vagyunk a tanúi. Ennek a forradalomnak a fő hajtóereje a társadalmi szükségletekben gyökerezik, amelyek alakulását azonban a tudomány és a technika fejlődése jelentősen befolyásolja. Ez a felgyorsuló folyamat alapjában véve ugyan kedvező hatásokat vált ki, de látni kell azt is, hogy a tudo-mányos-technikai forradalom mint világjelenség, helyileg a mindenkori politikai, hatalmi és tulajdonviszonyok által meghatározott célokhoz igazodik: következésképpen társadalmi tartalmát mindig az adott társadalmi rendszer jellege és természete határozza meg. Ezért tapasztaljuk minduntalan azt, hogy — számos azonos vonás mellett — a tudomány és a technika más eélok érdekében, más feltételek között, eltérő társadalmi-gazdasági hatásokat eredményezve, fejlődik a kapitalizmus és a szocializmus viszonyai között. Az is nyilvánvaló, hogy a tudomány és a technika össztársadalmi érdekeket valójában csakis a társadalmi tulajdonviszonyok talaján szolgálhat. A két társadalmi rendszer együttélésének jelenlegi körülményei között azonban ezek az össztársadalmi érdekek nem érvényesülhetnek tisztán. A két rendszer szembenállása, az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési verseny sok tekintetben a szocialista országokban is módosítja a tudományos-technikai fejlődést, mivel jelentős anyagi és szellemi erőt von el a békés építőmunkától. A II. világháború óta kibontakozott tudományos-technikai fejlődés is hozzájárult ahhoz, hogy az egymással szembenálló felek napjainkig már annyi pusztító energiát halmoztak fel, hogy az többszörösen elegendő a földi élet teljes megsemmisítésére. Ezen potenciális veszély mellett, meg kell említenünk azt a tényleges veszélyt, amely a nukleáris fegyverek tökéletesítésére irányuló kísérletek kihatásaival, a fegyverkezési verseny okozta egyensúlyeltolódásokkal, azok gazdasági-társadalmi és bizonyos esetekben fizikai és pszichikai kihatásaival kapcsolatos. A fegyverkezési verseny ilyen ütemíí folytatása önmagában, tényleges háború nélkül is katasztrofális helyzetbe viheti az emberi- ,,A fügyverkczcsi verseny és a nukleá.i-is liáliorú" iskola megnyíló elnarlásu, 19S4. máre. 2. J.íu(,lape9t. Pál Lénárd az MTA főtitkára séget. Noha a katasztrófa potenciális lehetősége a nemzetközi feszültség - napjainkban is tapasztalható — éleződésével együtt növekszik, mégis sokan vannak, akik úgy vélik, hogy ezeket a veszélyeket el lehet, és ezért el is kell hárítani, hogy egy újabb világháború nem elkerülhetetlen. Erre a realista optimizmusra alapot ad: a szocialista világ ereje, a két világrendszer országai között kialakult és meg nem bontható stratégiai-katonai erőegyensúly, a világméretekben erősödő békemozgalom, továbbá a realitások alapján fenntartott és fejlesztett nemzetközi gazdasági, kulturális, tudományos kapcsolatok rendszere, valamint a leszerelés érdekében kezdeményezett politikai párbeszédek lehetőségeinek kihasználása. Szeretnék megnyitómban röviden szólni a tudo-mányos-techiükai haladás és a nukleáris fegyverkezés ellentmondásairól; arról, hogyan korlátozza a fegyverkezési verseny a tudományos-technikai eredmények társadalmi-gazdasági hasznosítását. A tudományos-technikai forradalom folyamatainak bonyolult rendszerét nehéz áttekinteni. Eléggé általános egyetértés van azonban a világ tudósai között abban, hogy a tudományos-technikai forradalom fő irányai közül napjainkban az automatizálás, a számítógépesítés, a természeti erőforrások hasznosítása (különösen az energiaforrások bővítése), az új anyagok létrehozása, a biotechnológia térhódítása a legfontosabbak. Az is nyilvánvaló, hogy a tudományos-technikai forradalom következtében kibontakozott az egész Földre kiterjedő hatásoknak olyan sorozata, amelyek az egész emberiség sorsát érintik. Ezek közül talán a leglényegesebbek: A fejlett haditechnika minőségileg új helyzetet hozott létre a nagy hatósugarú, lényegében az egész Földet átfogó fegyverzetrendszer kiépítésével cs állandó korszerűsítésével. A tudomány és a technika segítségével az ember létrehozta a globális önpusztítás potenciális lehetőségét, amelynek kizárását csak a kölcsönös biztonság azonos szintjét garantáló fegyverzetrendszerek egyensúlya valósíthatja mag. Ez az erőegyensúly azonban instabilis, mivel bármilyen változás kompenzálatlanságot és így egyensúly-felborulást, veszély-helyzetet eredményezhet. Ezért szükséges az egyensúlyt a fel-fegyverzettség minél alacsonyabb szintjén kialakítani. 231