Földrajzi közlemények 1998/1-2. [antikvár]

Részlet a könyvből: KÖZÖSSÉG, SZOLGÁLAT, ETIKA - GONDOLATOK A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG JUBILEUMÁN BALOGH JÁNOS AKADÉMIKUS Megtisztelő feladatnak tekintem, hogy a Magyar Földrajzi Társaságot 125 éves jubileuma alkalmából a magyar ökológia nevében üdvözölhetem. A legnyomósabb ok, amiért ezt elvállaltam, hogy a biológusok között egyik utolsó élő tanúja vagyok a magyar földrajztudomány virágzó korszakának: a harmincas éveknek. Megadatott nekem, hogy ott lehettem Cholnoky professzor utolérhetetlen földrajzi előadásain. A tantermet nemcsak földrajz szakos tanárjelöltek, hanem idegen fakultások, sőt más egyetemek hallgatói is rendszeresen látogatták. Az akkori földrajzi előadások nem előre megírt jegyzeteken, nem oktatástechnikai eszközökön, hanem a professzorral való személyes kapcsolaton alapultak. Cholnoky Jenő mellett Mendöl Tibor a táj és az ember, Bulla Béla pedig a földfelszín és a vegetáció kapcsolatáról adott elő a tanszéken. Akkor még nem tudtam, de ma már világosan látom, a földrajz-természetrajzi oktatás sokkal átfogóbb, szintetizálóbb volt, mint a mai ezernyi részdiszciplinára szakadt felsőoktatás. A Teleki-Lóczy-Cholnoky-korszak előkészítője volt annak a nagy szintézisnek, amely a geo- és ökotudományokban azóta bekövetkezett. De fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy a magyar földrajztudomány, azon belül különösen Cholnoky Jenő és tanítványai az oktatással és a tudomány művelésével egyenértékű feladatnak tekintették az ismeretterjesztést, a tudomány népszerűsítését is. Cholnokynak istenáldotta tehetsége volt ahhoz, hogy világosan és érdekesen írjon minden témáról.