Földrajzi Közlemények 2005/3-4. [antikvár]

Részlet a könyvből: Bevezetés A Tisza közelmúltban levonult jelentős árhullámai több hidrológiai és geomorfológiai vonatkozásra hívták fel a figyelmet. A hidrológiai vizsgálatokban elsősorban a tárolási lehetőségek kerültek a középpontba az árhullámcsúcsok magasságának mérséklése végett. Ez a probléma már régen foglalkoztatta a hazai hidrológiát, a kutatások kezdetei az 1950-es évek közepére tehetők (Bokor M.-Jolánkai Gy. 1958, Starosolszky Ö. 1955). A Tisza hazai hossz-szelvényében már akkor 16 térséget jelöltek ki, amelyek - mint ideiglenes, ill. szükségtárolók - alkalmasak lehetnének az árhullámcsúcsok mérséklésére (Károlyi Z. 1963). A tiszalöki, a kiskörei és a tervezett csongrádi tárolók is ezek némelyikének térségében épültek meg. Tárolási célból dolgozták ki az Új Vásárhelyi-tervet is, amely az említett szakaszon már 23 térséget jelöl meg. Ezek a legújabb vizsgálatok - csakúgy, mint a fél évszázaddal korábbiak - számításokat is tartalmaznak a létrehozható tárolókban visszatartható víz mennyiségére vonatkozóan.