Földrajzi Közlemények 2006/1-4. [antikvár]

Részlet a könyvből: Cholnoky Jenő nyugdíjba vonulását követően szervezetileg-formailag is nyilvánvalóvá vált a magyar geográfiában az egységes földrajz tarthatatlansága, a természettudományi és társadalomtudományi részek elkülönülése. Ezt tükrözte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetében a Természeti Földrajzi és az Emberföldrajzi Tanszék létrehozása. Bulla Béla 1941. évi egyetemi tanári kinevezése során ugyan az intézet igazgatója lett, ugyanakkor - vagy talán főképpen - a Természeti Földrajzi Tanszék alapítója, egyszersmind vezetője is. Ez a helyzet nagyon megfelelt tudományos érdeklődésének és addigi kutatói pályájának, tudományos eredményeinek. Az 1929-től tanársegédként, majd adjunktusként Cholnoky mellett dolgozó tanítvány - bizonyos kérdésekben a későbbi viták során mesterén túlnőve - fiatalon került vezető pozícióba - és betegsége miatt sajnos korán, 56 évesen távozott Az a bő 30 év azonban, amelyet oktatóként és kutatóként aktívan töltött el, két szempontból is meghatározó jelentőségű a magyar természetföldrajz, azon belül is elsősorban a geomorfológia számára. Meghatározó volt eredményes kutatásai miatt, amelyek kezdetben természetesen részletproblémák vizsgálatával indultak, majd nagy ívű szintézishez vezettek: a természetföldrajz összehasonlító, funkcionális, dinamikus fejlődéstörténeti szemléletéhez, aminek kiváló példája a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, élenjáró klimatikus geomorfológiai elmélete. Meghatározó volt oktatói tevékenysége révén, mert híresen színvonalas, vonzó előadásai során - amelyekre nemcsak földrajzosok jártak - generációkat nevelt erre az új szemléletre. Különleges szerencsének tekinthető, hogy a tudományos utánpótlás kinevelésének új lehetőségével élve az ötvenes években egy egész generációt indított el a kutatói pályán, akik továbbvitték és továbbadták tanítását, szemléletét. A geomorfológia művelői mindmáig érzik gondolatainak, könyveinek és tanulmányainak hatását. Ezt remélem bizonyítva látni a Földrajzi Közleményeknek a centenárium alkalmából megjelenő különszámába írt tanulmányokban. A tanulmányok tematikája természetesen szorosan kötődik Bulla Béla életművéhez. Professzorunk kedvenc kutatási területeinek fejlődéséről kívánunk beszámolni, pontosabban bemutatni azt, hogy napjainkra milyen eredményeket értünk el hazánkban az általa sikeresen művelt löszkutatás, a folyóvízi erózió - különösképpen a teraszképződés a periglaciális folyamatok, általában a negyedidőszak kutatása és a klimatikus geomorfológia vizsgálatai során. Ezzel tiszteleghetünk leginkább az előtt a professzor előtt, aki mindig a legfontosabbnak tartotta az útmutatást. Aki minden tanulmányában hangsúlyozta, eredményei csupán kezdetei egy feltáró folyamatnak, aki felhívta a figyelmet a kutatás buktatóira, nyíltan mutatta fel a megoldatlan kérdéseket és jelölte ki a továbblépés irányát. Aki szorgalmazta az egyre kiterjedtebb és változatosabb anyagvizsgálati módszerek alkalmazását annak érdekében, hogy minél pontosabb elemzéssel jussunk el a folyamatok és formák magyarázatához. A tudomány alapvető sajátsága, hogy állandóan fejlődik, változik, új gondolatok és kutatási módszerek bontakoznak ki. Ez nemcsak természetes, hanem éppen alapkövetelmény. Ugyanakkor az is fontos, hogy minden újdonság valamilyen mértékben a megelőző korszak eredményeire épül Azért van szükségünk elődeink munkájának ismeretére, hogy eligazodjunk az egyes tudományos kérdésekben, hogy útmutatást nyerjünk Vagy - horribile dictu - ellentmondjunk egyes korábbi megállapításoknak.