Földrajzi Közlemények 2009/1-4. [antikvár]

Részlet a könyvből: Bevezetés Bár a városi hősziget jelenségét már a 18. század végén felismerték, a fogalmat - ami egy városban a felszínközeli (a házak közötti) légréteg hőmérsékleti többletét jelenti a külterülethez képest csak 1947-ben vezette be Balchin, W. G. V. és Pye, N. Kialakulásának oka, hogy a települések termális tulajdonságai eltérnek természetes környezetükétől. Mindez alapvetően az eredeti felszín (anyagi minőség, felszíngeometria) megváltoztatásának és a településen folyó emberi tevékenység melléktermékeinek (hő, vízgőz, szennyezőanyagok) tulajdonítható. Az urbanizációs folyamat felgyorsulásával egyre nagyobb méretű települések alakulnak ki, amelyekben ráadásul arányaikban mindinkább visszaszorulnak a természetszerű (erdő-, park-, gyep- stb.) felületek. Ezek a változások a városi hősziget növekedését okozzák. A lokális változások kedvezőtlen elemeit tovább fokozhatja a globális klímaváltozás hazánkban is tapasztalható hatása. Az elmúlt évtizedekben emelkedő évi középhőmérsékletek egyre melegebb nyarakkal párosulnak, ami a városban élőket fokozottan sújtja. Ennek jól látható következményei a szaporodó légkondicionáló berendezések a lakó- és munkahelyeken. A városokban kialakuló hősziget meghatározása az utcahálózat és a beépítettségi viszonyok viszonylag gyors változásai miatt nem egyszerű feladat. Az alföldi nagyvárosokban (Szeged, Debrecen) korábban végzett vizsgálataink (Balázs B. et al. 2009) során a méréseket mérőautóval végeztük. 2008 nyarán lehetőség kínálkozott arra, hogy ezt a módszert repülőgépről készített hőkamerás felvételezéssel együtt alkalmazzuk, ezáltal pontosabb és részletesebb adatokhoz juthattunk.