Karszt és Barlang 2000-2001. [antikvár]

Karszí és Barlang 2000-2001. évf. p. 3. Budapest 2005 \jakucs László | NÉHÁNY SZÓ A PATAKBARLANGOKRÓL Ezzel a tanulmánnyal a Jelenidó és az eljövendő évtizedek magyar karszt- és barlangkutatóit szeretném köszönteni,az MKBT egyik közvetlen jogelődje: a Magyar Földrajzi Társaság 1955-ben megalakult Karszt- és Barlangkutató Szakosztálya 45 éves évfordulóján! Kutatásaim néhány tanulságát foglaltam össze rövid tézisekben. A karsztokon és azok barlangjaiban életem során szerzett olyan tapasztalatok ezek, amelyek eddig még sohasem hagytak cserben, amikor velük a megfigyelt jelenségeket ellentmondásmentesen igyekeztem megérteni. Különös ösztönzést kaptam írásomhoz Dr. Szu-nyogh Gábor bányamérnök úrtól, aki kiváló barlangtérképeivel rengeteget nyújtott a barlangtudománynak. Talán lesznek olyan tanítványaim, akiknek munkáját segíthetem ismereteimmel. Akár úgy, hogy alkalmazzák, akár úgy, hogy vitatják azokat. Igazából az a fontos, hogy a figyelmük mindenképpen odairányuljon. Ennyit szeretnék csupán elérni. 1. A karszt felszínének és mélyének funkcionális egysége Minden patakos karsztbarlang szerves része az őt magába foglaló tájnak. így az Aggtelekikarszt, a Mecsek, a Bükk vagy a Bakony stb. nagy barlangrendszerei is prototípusai azoknak a barlangrendszereknek, amelyek keletkezésükben, morfológiájukban és hidrológiai funkcionálásuk módjában környezetükből kiragadottan megért-hetetlenek. Azok közé a barlangrendszerek közé tartoznak, amelyek egyszerűen értelmezhetetlenek a karsztos és a nemkarsztos közetekből felépült vízgyűjtő területük kőzettani, hidrológiai és barlanggenetikai szerepének alapos ismerete nélkül. A Baradlába, a Béke-barlangba, a Szabadságbarlangba, a Vass Imre-barlangba, vagy az Aba-ligeti-, a Szuadó-völgyi-, de a Létrási-vizes-, a Pénz-pataki- stb. barlangokba is markánsan bele van rögzülve a hidrográfiailag hozzákapcsolódó táj minden földtörténeti eseményének szpeleo-genetikai következménye. Bármennyire átfogó és sokszempontú tehát egy ilyen barlang belső üregeinek kartográfiai, morfológiai, geológiai stb. feldolgozása, mindez csak részinformációkat nyújt a barlangnak, mint a karsztos táj funkcionális alkotójának megértéséhez. A barlangok belső tereiben gyűjtött legkülönfélébb észleleti adatok tudományos információtartalma emiatt csakis a karszttérség egészére vonatkozó egyéb információkkal való egybevetés révén - a barlang és a felszín kölcsönös hatás-kapcsolatainak sokoldalú bemutatásával - válhat teljessé. A felszíni táj és a felszín alatti karsztképződmények egymásrautaltsági törvényszerűségei közül alapvető fontosságúnak tartom azt a konok axiómát, amely szerintponor nélkül nincsen tágas barlangrendszer. De természetesen ide kapcsolódik a következő konok axióma is: minden ponornak van nemkarsztos vízgyűjtője - mégpedig vagy a karszton kívül eső térségekben, vagy pedig a karsztkőzetet eltakaró vízzáró fedőközetek felszínén. 2. A barlangfolyosók öblösségének kérdése Kutatási eredményeim szerint a nedves trópusi, vagy a mérsékelt égövi bioaktív talajréteggel fedett mészköves vízgyüjtőfelszínekről származó, és a felszín alá a kőzet repedéshálózatán keresztül alászivárgott (többnyire mésztelített) karsztvíz kőzetoldó munkájának - ritka kivételektől eltekintve - nincs számottevő szerepe a nagy patakbarlangrendszerek üreghálózatának létrehozásában. A mészkőkarsztok nagy átmenő patakbarlangjainak elsődleges üregparamétereit - elsősorban folyosószélességét - a normális folyóvízi erózió szabja meg oly módon, hogy a vízmosta mederág alagútszélessége a barlang nemkarsztos (karszton kívül eső) vízgyűjtőterületeiről származó - és a felszín alá a nyílttorkú ponorokon át beömlő - árvizek maximális vízhozam bőségével arányos. Jól számszerűsíthető összefüggés van a barlangi vízfolyások eróziós dinamizmusát megszabó nemkarsztos vízgyüjtőfelszínek kiterjedése