Kémiai Közlemények 1969/4. [antikvár]

Kémiai Közlemények 31. kötet 1969 p. 343—348 BUCHBÖCK GUSZTÁV EMLÉKEZETE* (1869-1935) Lengyel Béla akadémikus (Ai Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános cs Szervetlen Kémiai Tanszéke, Budapest) Érkezett 1969. február 18-áii 't Amidó'n a 100 évvel ezelőtt született Buchböck GuszTÁvra e helyen emlékezünk, ellenállhatatlanul hatalmába kerít a genius loci, mert ebben az épületben volt egyetemi hallgató, lett gyakornok, tanársegéd, adjunktus, magántanár, rendkívüli és rendes professzor, és itt, ebben a teremben várták 1935. szeptember 30-án hiába hallgatói, hogy megkezdje előadását, melynek minuciózus pontossággal való megtartásához évtizedeken át hozzászoktatta ' környezetét, mert aznap hajnalban álmában elragadta őt a halál. Fokozza még a visszaemlékezés pátoszát, hogy mai ülésünk elnöke, Erdey-Grúz Tibor valaha adjunktusa, előadója pedig tanársegéde volt, és Szabó Zoltán, aki mint kései utóda, volt Intézetének ma vezetője, egyr kor tanítványai közé tartozott. A hallgatóság körében a jelen képviselői mellett fel-feltűnnek az idő távolán át is ismerős arcok, régvolt munkatársai, disszer-tánsai. Aligha lehet a környezet ennél méltóbb ahhoz, hogy most felidézzük életútját és végigpillantsunk azon, amit a magyar tudománynak és felsőoktatásnak adott. Buchböck Gusztáv 1869. február 15-én Pozsonyban született. Az érettségi letétele után a budapesti tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be, mint matematika—fizika szakos tanárjelölt. Mivel a fizika szakosok kémiát is hallgattak, e tárggyal is érintkezésbe került. ThAn károly klasszikusan kidolgozott előadásai oly benyomást gyakoroltak rá, hogy rövidesen fő súllyal a kémiai tanulmányok felé fordult, bár matematikai és fizikai stu-dimuait is folytatta és be is fejezte, megszerezvén a középiskolai tanári oklevelet. Than hamarosan felfigyelt a tehetséges fiatal hallgatóra. Már harmadéves korában maga mellé vette gyakornoknak, majd tanulmányainak befejezése után 1892-ben tanársegéddé neveztette ki, ezt az állást az akkori I. sz. Chemiai Intézetben 1902-ig töltötte be. Itt készítette el doktori disszertációját, és 1896-ban megszerezte a bölcsészdoktori oklevelet. 1900-től kezdve rövidebb ideig a székesfővárosi belvárosi főreáliskolában, a mai „Eötvös József" gimnáziumban is tanított, a tudományos munka iránti vonzalma azonban a biztos középiskolai katedra feladására késztette, és végleg az akkor felette labilisnak tűnő egyetemi pályát választotta. 1902-ben adjunktus, 1904-ben * Az Osztály Buchböck volt Intézetének (ma ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék) előadótermében 1969. február 18-án tartott ülésén elhangzott emlékbeszéd. t, I' Kémiai Közlemények 31. kötet 1969