Kémiai Közlemények 1977/1-4. I-II. [antikvár]

Kémiai Közlemények 48. kötet 1977 p. 1—2 SCHUSTER JÁNOS (1777—1838) 200 éve született Schuster János, a pesti egyetem második kémiaprofesszora, és az első, aki Magyarországon született és itt végezte tanulmányait. Továbbá a Magyar Tudományos Akadémiának első vegyész tagja; 1831. február 20-án választották meg. Schuster János 1777. május 4-én Pécsett született sváb nemzetiségű családból, apja pékmester volt. Pécsett végezte középiskolai tanulmányait, majd bölcsészetet tanult két éven át a pécsi akadémián. 1794-ben a pesti egyetem orvoskarára iratkozott be, 1802-ben nyerte orvosdoktori oklevelét. Orvosként azonban sosem dolgozott, mert Winterl Jakab, a kémia és botanika akkori professzora, 1 nemzetközileg elismert tudós, rögtön ; ' tanársegédévé választotta. E tanszéken működött haláláig. Tanársegédként két hosszabb tanulmányutat tett Németországban, ahol megismerkedett az ottani vezető kémikusokkal. 1880-ban ugyan a megüresedett természetrajzi tanszékre nyert kinevezést, de mert Winterl 1809-ben meghalt, gyakorlatilag ezt a tanszéket is ő vezette, míg 1811-ben hivatalosan is ide nyert professzori megerősítést. Kitaibel Pál is professzor volt ugyanitt már régebb idő óta, elvileg ő adta volna elő a botanikát, Schuster a kémiát. De mivel Kitaibel szinte mindig természetjáró útján volt, gyakorlatilag mindkét előadás ScHUSTERra hárult. 1817-ben Kitaibel nyugdíjba vonulása után, a tanszék kettévált és ScHUSTERnak csak a kémia maradt. 1838. május 19-én Kémiai Közlemények 48. kötet 1977 p. 5—21 AZ OLDÓSZER HATÁSA AZ lONPÁR EGYENSÚLYOKRA* Ulrich Mayer (Technische Universität Wien, Wien, Austria) Érkezett: 1976. február 20-án Fuoss szerint [1] az elektrolitok két típusa különböztethető meg: nevezetesen „ionogén" és „ionofor" típusok. Az utóbbi csoportba azok az elektrolitok tartoznak, melyek szilárd fázisban ionrácsokat képeznek. Az egyszerű elektrosztatikus elmélet sikeres alkalmazása az aktivitási koefficiensek Debye — Híjckel szerinti [2] számolásában, illetve az ionok transzport tulajdonságainak Debye — Hückel—OwsAGER-féle értelmezésében [3, 4] elég korán arra a nézetre vezetett, hogy az ionpár képződés az ionofor elektrolitok oldatában az elektrosztatikus kölcsönhatások eredménye. Bjerrum [5] és Fuoss [6] ebből a hipotézisből kiindulva levezették jól ismert egyenletüket, amely kapcsolatot teremt az ionpár disszociációs állandója és az oldószer dielektromos konstansa között. Ezt az egyenletet széleskörűen alkalmazzák az asszociációs állandók becslésére. Az utóbbi tíz-tizenöt évben igen sok vezetőképességi mérést végeztek nem-vizes közegben, amelyek világosan mutatják, hogy számos ionofor elektrolit asszociációs viselkedése jó néhány oldószerrendszerben nem írható le kielégítően az egyszerű elektrosztatikus modellel. A következőkben megmutatjuk, hogy ilyen elektrolitok viselkedése — legalábbis kvalitatív értelemben — koordinációs kémiai szempontok alapján értelmezhető, ha számításba vesszük a specifikus ion-oldószer és ion-ion kölcsönhatásokat. Az elektrolitoknak egy csoportját, mely különösen alkalmas a koordinációs kémiai és az egyszerű elektrosztatikus megközelítés kipróbálására, azok az elektrolitok alkotják, melyek savi hidrogén atomot tartalmaznak. E célból a közelmúltban tanulmányoztuk a részlegesen alkil-szubsztituált ammónium- GH2-CH2 HC^CH2-CH2—N-H cr ; n-Bu-NH3 Cl" CH2-CH2 * A Koordinációs Kémiai Munkabizottság 1975. okt. 15-i ülésén elhangzott előadás.