Kémiai Közlemények 1980/1-4. I-III. [antikvár]

Kémiai Közlemények 50. kötet 1978 p. 3-6 SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT SAY MÓRIC VEGYÉSZAKADÉMIKUS Szőkefalvi-Nagy Zoltán a kémiai tudományok kandidátusa Rendkívül ritkán fordult elő a Magyar Tudományos Akadémia történetében, hogy valakit középiskolai tanári katedrán tüntettek volna ki az akadémia tagságával, még ritkább ez az aktív kísérletezést megkövetelő szakokon. Ezek közé a ritka kivételek közé tartozott Say MÓric, akiről most, születésének másfél évszázados fordulója alkalmából illő és méltányos megemlékeznünk. A természet szeretetét a szülői házból hozta, hiszen édesapja Székesfehérváron gyógyszerész volt, amikor Say Móric 1830. október 4-én megszületett. Anyai nagybátyját, Petzval JózSEFet (1807—1891) a tudomány története az optika történetében ma is számon tartja. Az ifjú Say Móric tanulmányait előbb Székesfehérváron kezdte, majd a középiskola legfelsőbb osztályait, az ún. „bölcsészeti tagozatot" Pesten, végül Egerben járta. Az egri iskola évkönyve megőrizte, hogy 80 osztálytársa közül ,,természettan"-ból (fizikából) a legjobb volt, természetrajzból (ásványtan, biológia) a harmadiknak rangsorolták, s általános, de különösen természettudományi érdeklődését bizonyítja az is, hogy csak hittanból nem került az első tíz közé. Nagybátyja, aki akkor a pesti egyetem mellett működő mérnökképző intézet (Insitutum Geometricum) geodézia-professzora volt, azt javasolta, hogy legyen mérnök belőle. Ezért előgyakorlatként, a középiskolai tanulmányai befejezése után, 1847-ben a Buda és Székesfehérvár közötti vasútvonal elkészítésének munkálataiban vett részt. Say Móric élete mégsem a családüag kezdetben eltervezett és lelkesedéssel váUalt úton folyt le. Az 1848-as szabadságharc, természetesen, a fiatal SAYt is magával ragadta, Dembinszky seregében előbb köztüzérként, majd tűzmesterként hasznosította technikai érzékét. A szabadságharc utáni megtorlások idején édesapja gyógyszertárában foglalatoskodva rejtőzött el. Életének ilyen alakulása vezette oda, hogy később gyógyszerészmesteri címet is szerezzen Bécsben a nemzetiségi elfogultságtól híresen mentes J. Redtenbacher (1810—1870) professzornál, akinél még prágai működése idején Görgey Artúr is tanult. SAYt is megszerette professzora és családi körben is szívesen látta a tehetséges magyar fiatalembert. 1* Kémiai Közlemények 50. kölel 1978