Magyar Fizikai Folyóirat XXXIII. kötet 4. füzet [antikvár]

1. BevezetésA fémek képlékeny alakváltozása, valamint az alakítási keményedés mikro-mechanizmusa sok évtizede kutatott és még ma sem teljesen tisztázott problémakör. Mintegy 30 évvel ezelőtt Cottrell mutatott rá arra, hogy az alakítási keményedés közel két nagyságrenddel megnövelheti az anyagok (pl. a tiszta réz) szilárdságát [1]. Az azóta eltelt idó'szakban ez a szilárdságnövekedési hányad egy további nagyságrenddel megnövekedett,, részben a próbatest készítés módjának fejló'dése, részben pedig a nagyobb tisztaságú anyagok eló'állítása következtében.Annak ellenére, hogy az alakítási keményedés mikromechanizmusára vonatkozóan igen nagy számú mérési adat és vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, a jelenség magyarázatára még jelenleg is sok egymásnak ellentmondó vagy egymással párhuzamos, de alapfolyamataiban különböző' modell létezik. Ennek oka részben abban rejlik, hogy a kísérleti vizsgálatok során, amelyek közül a legegyszerűbb az egytengelyű nyújtás, nagyon sok olyan paraméter és külső körülmény fejt ki lényeges hatást az eredményre, amelyek közül a szerzők legjobb indulatuk ellenére sem veszik figyelembe valamennyit. Csak az egykristály vizsgálatokat szem előtt tartva, néhány ilyen paraméter, illetve körülmény a következő: a próbatest orientációja, az anyag tisztasága, a kiindulási hiba-, illetve diszlokációsűrűség, a próbatest mérete és alakja, a felület és a környezeti atmoszféra minősége, az alakítás hőmérséklete és sebessége, a csúszási rendszerek ismerete (egyszeres vagy többszörös csúszás, illetve túllövés) stb.Ráadásul a vizsgálatok természetüknél fogva tönkreteszik a próbatestet, tehát nincs lehetőség több mérés elvégzésére ugyanazon a mintán. Lényeges hatása lehet magának a húzógépnek is a vizsgálat eredményeire. Különösen szembetűnővé válik ez a CottrellStokes-törvény vizsgálatakor [2], amelynek egyébként messzemenő