Magyar Tudományos Akadémia II. Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei 1951/1. [antikvár]

A MAGYAR RÉGÉSZET ÖTÉVES TERVE^ írta: FÜLEP FERENC Népgazdaságunk ötéves tervével párhuzamosan a magyar tudomány történetében először került sor tudományos tervkészítésre. A megújhodott Magyar Tudományos Akadémia elkészíttette a magyar régészet ötéves tervét is az 1950—54. évre. Ennek a tervkészítésnek nagy jelentőségét akkor tudjuk igazán értékelni, ha röviden áttekintjük az archaeológiai kutatások és az ezzel összefüggő kiállítások, sőt egész múzeumpolitikánk elmúlt viszonyait. Mint általában minden tudományban, úgy az archaeológiában is az elmúlt rendszer alatt anarchikus állapotok uralkodtak. Szakembereink teljesen tervszerűtlenül, egymástól függetlenül végezték kutató munkájukat, szakmai féltékenység uralkodott közöttük, így jóformán semmit sem tudtak egymás munkájáról. Ez volt az oka annak, hogy egy-egy problémára szinte fölös számban neveltek specialistákat, más témaköröket pedig teljesen elhanyagoltak. Az utánpótlás nevelése terén is hasonló volt a helyzet. Sőt a régi szakemberek nevelése egyetemeinken — egész a felszabadulás utáni egyetemi reformig — a tanárképzés mellett mellékesen történt; nem igyekeztek hivatásszerűen, önállóan nevelni muzeológus-utánpótlást. Szakembereink tudományukat teljesen pozitivista szellemben művelték, és a kutatások öncélúvá váltak. Az ásatások anyagából csak a legritkább esetben próbáltak következtetni az elmúlt korok gazdasági és társadalmi viszonyaira, az ember életére. Megelégedtek az anyag tipológiai, legjobb esetben összehasonlító értelmezésével. Az ilyen természetű kutatások után született ásatási feljegyzések semmitmondóak, a meglévő anyag egyáltalán nem alkalmas pl. arra, hogy belőle ma korszerű, a kor emberének életét megelevenítő kiállításokat rendezzünk. Múzeumaink tehát a mult kutatási rendszer hibái folytán holt anyaggal vannak tele. 1 Javaslat a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1949. évi budapesti vándorgyűlésén elmondott referátum alapján.